Fülöp pedig egyszerre csak Azótusba került és
széjjeljárva hirdette az evangéliumot... Saul pedig még fenyegetéstől
és öldökléstől lihegve az Úr tanítványai ellen, elment a főpaphoz.
Csel 8,40; 9,1
Igénkben két embert látunk, akik azon fáradoznak, hogy felebarátaikat más útra térítsék. Hasonlítsuk össze őket! Az egyik a tévelygő Saulus. Ő meg van győződve arról, hogy a keresztyének tévúton járnak.
Elhatározta magában, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel visszavezeti őket az atyák törvényére. Hogy cselekedete a saját emberi lelkéből fakad, azt hamar felismerhetjük. Telve van gyűlölettel és haraggal. Liheg és fenyegetőzik. Nemegyszer a vérontástól sem riad vissza. Testi erőszakot alkalmaz, miként ez minden idők világi embereinek fő fegyvere Isten országa ellen.
Nézzük ezzel szemben Fülöp munkáját! Ő is más útra akar téríteni embereket, de nem liheg és nem fenyegetőzik, mint Saulus. Nem vesz elő fegyvereket az ördög fegyvertárából. A leghatásosabb fegyver van nála, ami létezik: az Evangélium, a Megváltóról szóló örömhír.
S most figyeljük meg a két munkást: az egyik a békesség csendes lelkületével, Istentől való megbízatással munkálkodik, a másik vad haraggal és gyűlölettel mindenki ellen, aki nem osztja nézetét. Melyikhez hasonlítunk?
S még egy csoda! A fenyegetéstől és öldökléstől lihegő ember nemsokára ugyanazzal a békességgel munkálkodik, mint Fülöp. Mi történt? Isten világosságot adott neki afelől, hogy ő volt tévúton.
Megalázottan, összetörten és megkegyelmezetten lett Jézus tulajdonává. S mivel önmagát is legyőzte Isten meg nem érdemelt jósága, most ennek a kegyelemnek az erejével munkálkodik ő is, amely őt megváltoztatta.
Bárcsak sok ilyen munkást támasztana Isten, mint Fülöp és Pál volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése