Hét témája: Idősen is munkálkodva
Olvasmány: 1Sám 12,1–5.16–25
Tény, hogy mezítelenül távozunk az e világi létből. Lelkileg se legyen fölösleges poggyászunk!
„Akkor ezt mondta Sámuel egész Izráelnek: Íme, hallgattam minden szavatokra, amit mondtatok nekem, és királyt választottam nektek. Most már a király jár előttetek, én pedig megöregedtem és megőszültem, hiszen a fiaim is ott vannak már köztetek. Előttetek jártam ifjúságomtól fogva a mai napig. Itt állok, válaszoljatok az ÚR előtt és fölkentje előtt: Kinek vettem el az ökrét, kinek vettem el a szamarát, kit nyomtam el, és kit károsítottam meg? Kitől fogadtam el ajándékot, hogy amiatt szemet hunyjak? Visszaadom nektek! De ők ezt felelték: Nem nyomtál el, és nem károsítottál meg bennünket. Nem fogadtál el senkitől semmit. Akkor ezt mondta nekik: Tanú az ÚR veletek együtt, és tanú az ő fölkentje a mai napon, hogy nem találtatok semmit a kezemben. Azok pedig ezt felelték: Ő a tanú. ... Álljatok most is ide, és lássátok meg, hogy milyen nagy tetteket visz véghez előttetek az ÚR. Most a búzaaratás ideje van. Én az ÚRhoz kiáltok, mire ő mennydörgést és esőt fog adni. Ti pedig ismerjétek el, és lássátok be, hogy milyen nagy a ti gonoszságotok az ÚR szemében, amit elkövettetek, amikor királyt kértetek magatoknak. És az ÚRhoz kiáltott Sámuel, az ÚR pedig mennydörgést és esőt adott azon a napon. Ekkor nagy félelem fogta el a népet az ÚR miatt és Sámuel miatt. És így szólt az egész nép Sámuelhez: Imádkozzál szolgáidért Istenedhez, az ÚRhoz, hogy ne haljunk meg, mert minden vétkünket tetéztük azzal a gonoszsággal, hogy királyt kértünk magunknak. Akkor ezt mondta Sámuel a népnek: Ne féljetek! Ti ugyan elkövettétek mindezt a rosszat, de azért ne térjetek el az ÚRtól, hanem szolgáljatok az ÚRnak teljes szívből! Ne térjetek el, hogy a s
azok. Hiszen nem veti el az ÚR a saját népét az ő nagy nevéért, mert tetszett az ÚRnak, hogy a saját népévé tegyen benneteket. Tőlem is távol legyen, hogy vétkezzem az ÚR ellen, és ne imádkozzam többé értetek. Sőt inkább tanítalak majd benneteket a jó és egyenes útra. Csak féljétek az URat, és szolgáljátok őt híven, teljes szívből, mert lássátok csak meg, milyen nagy tetteket vitt véghez rajtatok! Ha azonban mégis gonoszul éltek, elvesztek királyotokkal együtt!”
Magyarázat
Sámuel számadást tart embertársai előtt – mintha „főpróbája” lenne a majdani végsőnek...
Ugyanis a Mindenható előtti számadás nem elkerülhető, az embertársaink előtti viszont igen! El lehet hagyni a földi létet álságosan, elvarratlan szálakkal, neheztelésekkel, titkokkal – de nem érdemes. Sokkal kívánatosabb tiszta lelkiismerettel és elrendezett kapcsolatokkal távozni a minden élők útján. Sámuel kitárulkozik, nem takargat semmit, számvetése tiszta lelkiismerethez vezet.
Ha nem félünk embertársaink szemébe nézni, a Teremtőjébe sem esik majd nehezünkre. Előbbit lehet gyakorolni, míg az utóbbira csak „élesben” lesz módunk.
A leltár során persze terhelő bűnökre, mulasztásokra is bukkanhat az ember (lásd 9. v.). Viszont lehet rendezni ezeket! Csak így lehetséges a lelkiismeret kitakarítása. Előfordulhat azonban, hogy visszafordíthatatlan folyamatokkal szembesül az ember, ha őszintén magába tekint (12–13. v.). Rendezni ugyan már késő az ilyeneket, de bocsánatot, ezáltal lelki békét nyerni még van esély. Mégpedig a tökéletes, ezért fogyatkozást nem tűrő, ámde kegyelmes Úrtól.
(Várady Endre)emmiket kövessétek, amelyek tehetetlenek, és nem tudnak megmenteni, mert semmik
„Akkor ezt mondta Sámuel egész Izráelnek: Íme, hallgattam minden szavatokra, amit mondtatok nekem, és királyt választottam nektek. Most már a király jár előttetek, én pedig megöregedtem és megőszültem, hiszen a fiaim is ott vannak már köztetek. Előttetek jártam ifjúságomtól fogva a mai napig. Itt állok, válaszoljatok az ÚR előtt és fölkentje előtt: Kinek vettem el az ökrét, kinek vettem el a szamarát, kit nyomtam el, és kit károsítottam meg? Kitől fogadtam el ajándékot, hogy amiatt szemet hunyjak? Visszaadom nektek! De ők ezt felelték: Nem nyomtál el, és nem károsítottál meg bennünket. Nem fogadtál el senkitől semmit. Akkor ezt mondta nekik: Tanú az ÚR veletek együtt, és tanú az ő fölkentje a mai napon, hogy nem találtatok semmit a kezemben. Azok pedig ezt felelték: Ő a tanú. ... Álljatok most is ide, és lássátok meg, hogy milyen nagy tetteket visz véghez előttetek az ÚR. Most a búzaaratás ideje van. Én az ÚRhoz kiáltok, mire ő mennydörgést és esőt fog adni. Ti pedig ismerjétek el, és lássátok be, hogy milyen nagy a ti gonoszságotok az ÚR szemében, amit elkövettetek, amikor királyt kértetek magatoknak. És az ÚRhoz kiáltott Sámuel, az ÚR pedig mennydörgést és esőt adott azon a napon. Ekkor nagy félelem fogta el a népet az ÚR miatt és Sámuel miatt. És így szólt az egész nép Sámuelhez: Imádkozzál szolgáidért Istenedhez, az ÚRhoz, hogy ne haljunk meg, mert minden vétkünket tetéztük azzal a gonoszsággal, hogy királyt kértünk magunknak. Akkor ezt mondta Sámuel a népnek: Ne féljetek! Ti ugyan elkövettétek mindezt a rosszat, de azért ne térjetek el az ÚRtól, hanem szolgáljatok az ÚRnak teljes szívből! Ne térjetek el, hogy a s
azok. Hiszen nem veti el az ÚR a saját népét az ő nagy nevéért, mert tetszett az ÚRnak, hogy a saját népévé tegyen benneteket. Tőlem is távol legyen, hogy vétkezzem az ÚR ellen, és ne imádkozzam többé értetek. Sőt inkább tanítalak majd benneteket a jó és egyenes útra. Csak féljétek az URat, és szolgáljátok őt híven, teljes szívből, mert lássátok csak meg, milyen nagy tetteket vitt véghez rajtatok! Ha azonban mégis gonoszul éltek, elvesztek királyotokkal együtt!”
Magyarázat
Sámuel számadást tart embertársai előtt – mintha „főpróbája” lenne a majdani végsőnek...
Ugyanis a Mindenható előtti számadás nem elkerülhető, az embertársaink előtti viszont igen! El lehet hagyni a földi létet álságosan, elvarratlan szálakkal, neheztelésekkel, titkokkal – de nem érdemes. Sokkal kívánatosabb tiszta lelkiismerettel és elrendezett kapcsolatokkal távozni a minden élők útján. Sámuel kitárulkozik, nem takargat semmit, számvetése tiszta lelkiismerethez vezet.
Ha nem félünk embertársaink szemébe nézni, a Teremtőjébe sem esik majd nehezünkre. Előbbit lehet gyakorolni, míg az utóbbira csak „élesben” lesz módunk.
A leltár során persze terhelő bűnökre, mulasztásokra is bukkanhat az ember (lásd 9. v.). Viszont lehet rendezni ezeket! Csak így lehetséges a lelkiismeret kitakarítása. Előfordulhat azonban, hogy visszafordíthatatlan folyamatokkal szembesül az ember, ha őszintén magába tekint (12–13. v.). Rendezni ugyan már késő az ilyeneket, de bocsánatot, ezáltal lelki békét nyerni még van esély. Mégpedig a tökéletes, ezért fogyatkozást nem tűrő, ámde kegyelmes Úrtól.
(Várady Endre)emmiket kövessétek, amelyek tehetetlenek, és nem tudnak megmenteni, mert semmik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése