Senki se mondja azt, hogy a nép valóban istennek tartotta Heródest.
Túlzott módon akarták dicsérni és tiszteletüket kimutatni. De éppen az ilyen órákban kell nagyon figyelnünk az igazság finom határaira, amikor egyeseket elragad a kábító hangulat (Jn 2,21; Zsolt 15,2; Jób 27,4; Péld 8,7; Csel 26,25). Ha Istennek olyan szolgáját hallgatjuk, akinek a beszéde nagy hatással van ránk - ne mondjunk többet neki, mint ami javára van.
Éppen úgy őrizkedjünk az emberek megvetésétől és lekicsinylésétől is, ha azok nem szánk íze szerint beszélnek, vagy éppen megsértenek bennünket! Az igazság határát mindig pontosan tartsuk szem előtt.
A hízelgők Heródesnek még nagyobb kárt okoztak, mint maguknak. A pusztulás útjára űzték. Mennyi kárt okoztak már a hízelgők az emberi lelkekben! Hány lányt megmérgeztek már a hízelgő bókok. Hány művészt zátonyra juttattak! Igehirdetők letévedve az áldások útjáról szó szoros értelmében az elmegyógyintézetekben kötöttek ki a hízelkedők miatt. A hízelkedés elveszti még a vezetőket is. Nem hiába imádkozott az idős evangélizátor, Schrenk azért, hogy Isten őrizze meg azoktól, akik tömjénezve futnak utána! A belső életben való igazi előrehaladás abban mutatkozik meg, hogy mind mélyebb lelki szerénységre és alázatra jutunk.
A hamis próféták mindig hízelgően beszélnek, az igazi próféták pedig olyanok, mint az operáló orvos kése, amely az elevenbe vág és gyógyít.
Tertullus ügyvéd mondhatott hízelgő dolgokat a házasságtörő, pénzsóvár helytartónak, Félixnek.
Mi, keresztyének tegyünk úgy, mint Nátán próféta, vagy mint Pál, aki ezt mondja magáról: "sem hízelkedő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal nem léptünk fel soha" (I.Thessz 2,5).
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése