Mindennap az Ige fényében-ÁLLJ ELLEN!

A mai napon olvasandó igeszakasz: Dán 3,8-18

8 Ekkor azonban káldeus férfiak álltak elő, és bevádolták a zsidókat. 9 Így beszéltek Nebukadneccar királyhoz: Király, örökké élj! 10 Te, ó király, megparancsoltad, hogy minden ember, aki meghallja a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer hangját, boruljon le, és hódoljon az aranyszobor előtt; 11 ha pedig valaki nem borul le, és nem hódol előtte, azt dobják be az izzó tüzes kemencébe. 12 Vannak itt zsidó férfiak, Sadrak, Mésak és Abédnegó, akiket Babilon városában állítottál szolgálatba, ezek a férfiak semmibe sem vesznek téged, ó király, nem tisztelik isteneidet, és nem hódolnak az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál. 13 Ekkor Nebukadneccar haragra gerjedve megparancsolta, hogy vezessék elő Sadrakot, Mésakot és Abédnegót. Oda is vezették ezeket a férfiakat a király elé. 14 Nebukadneccar ezt kérdezte tőlük: Sadrak, Mésak és Abédnegó! Igaz-e, hogy ti nem tisztelitek isteneimet és nem hódoltok az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattam? 15 Készek vagytok-e most, ha meghalljátok a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer hangját, leborulni és hódolni a szobor előtt, amelyet csináltattam? Mert ha nem hódoltok, azon nyomban bedobnak benneteket az izzó tüzes kemencébe. És van-e olyan Isten, aki az én kezemből ki tud szabadítani benneteket? 16 Sadrak, Mésak és Abédnegó így válaszolt a királynak: Ó Nebukadneccar! Nem szükséges, hogy erre bármit is feleljünk. 17 Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó király! 18 De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!

"Ő ki tud minket szabadítani ... De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállítottál."

(Dán 3,17-18)

Amikor azt imádkozzuk, hogy "Legyen meg a te akaratod", akkor azért imádkozunk, hogy legyen engedelmesség a földön, ugyanúgy, ahogy az már gyakorlat a mennyben. Ez a három fiatalember a Dúrá völgyében Isten akaratát cselekedte. Ismerték Istent és az ő akaratát. Tudták, hogy Isten képes őket kiszabadítani a tüzes kemencéből, de nem voltak biztosak abban, hogy Isten csakugyan ki is menti őket a lángokból. Azt is megtehetné, hogy átadja őket a tűzhalálnak. "De ha nem tenné is...," ha Istennek nincs is szándékában megmenteni az életüket, "tudd meg, ó király, hogy mi a te Isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállítottál." Isten tudja, hogy nagy a kísértésünk arra, hogy azt tegyük, amit mindenki tesz. Ha mindenki térdre esik a zene hangjaira, akkor sok hitre és bátorságra van szükség ahhoz, hogy valaki ott álljon egyedül, kimagasodva a többiek közül, egyenes derékkal, mindvégig kitartva. Mindannyian láttunk tizenéveseket, akik inkább meghalnának, mintsem hogy különbözzenek a többi tizenévestől. De a felnőtteknek is sok bátorságba kerül az ár ellen úszni. Végül is nem lehetünk biztosak abban, hogy Ő megőriz bennünket a szenvedéstől, ha az engedelmesség ösvényét választjuk. Az a három ember, ott a Dúrá völgyében rájött erre. Azt mondták, hogy ők engedelmesek lesznek, még akkor is, ha Isten nem fogja őket kiszabadítani a tüzes kemencéből. Az engedelmesség az első lépés. Nem azért engedelmeskedünk, mert "nyerni akarunk". Először engedelmeskedünk, aztán a többit Istenre bízzuk. Egy fiatal keresztyén embernek azért kellett megmaradnia, hogy elmondja a koncentrációs táborban szerzett élményeit. Elmondása szerint nagyon sokat segített neki az, hogy volt ott egy idősebb keresztyén, aki már nem érte meg a szabadulást. Egy nap a következőt kérdezte idősebb börtöntársától: "Sokáig tart még a háború?" Az idősebbik így felelt: "Senki nem tudja, hogy meddig tart még a háború. Számunkra ez nem fontos kérdés. Az egyetlen fontos kérdés az, hogy miként fogjuk átélni azt." Nem tudjuk, meddig leszünk majd a csatatéren. Az egyetlen fontos dolog az, hogy van-e bennünk mersz engedelmes szívvel ellenállni, amikor mindenki térdre borul az arany bálványkép előtt.