2016. október 3., hétfő

Mindennap az Ige fényében- A FIÚ ELEDELE


A mai napon olvasandó igeszakasz: Jn 4,31-38
31 Közben kérték őt a tanítványai: "Mester, egyél!" 32 Ő pedig azt mondta nekik: "Nekem van eledelem, amit egyem, amiről ti nem tudtok." 33 A tanítványok erre egymást kérdezték: "Valaki talán hozott neki enni?" 34 Jézus ezt mondta nekik: "Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját. 35 Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra. 36 Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató. 37 Mert ebben az esetben igaz a közmondás, hogy: más a vető, és más az arató. 38 Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be."



"Jézus azt mondta nekik: Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját."
(Jn 8,34)


Amikor egy kommandó egység partra száll egy ellenséges területen, akkor nem városnéző sétára indul. Küldetését kell teljesítenie, majd vissza kell térnie a támaszpontra.
Hasonló módon szólt Jézus az ő tevékenységéről. Azért élt, hogy engedelmeskedjék az őt elküldő Isten utasításainak. Küldetést kellett teljesítenie. Nem lehetett őt egyedüli életcéljától elvonni. Majd ha végrehajtja az őt elküldő Atya akaratát, megy és jelenti neki: "A küldetés teljesítve."
Ezen a rendkívüli napon Jézus ott ült a kútnál, fáradtan, egy hosszú út után (6.v.). A tanítványok már szereztek ennivalót, és sürgették Jézust, hogy egyen egy kicsit. Jézus azonban tisztázta, hogy neki fontosabb dolgok járnak az eszében. Feltett szándéka volt, hogy végrehajtja az Atya akaratát.
Isten országa íme megérkezett Samáriába. Krisztus éppen az előbb ajánlotta fel az élet vizét egy bűnös asszonynak. Most, miközben a kútnál ült, Jézus látta látomásban az aratásra érett mezőket, ahol majd a tanítványai lesznek az aratók. Olyan sok öröme volt abban, ahogy elmerengett Atyjának akaratán és Atyjának munkáján, hogy minden egyéb lényegtelen volt.
Meg kell tanulnunk az Úrnak ezt az örömét. Ezért kevesebb figyelmet kell majd szentelnünk azoknak a dolgoknak, amelyeket mindenki más fontosnak ítél, és több figyelmet azoknak, amelyek Jézus Krisztust lenyűgözték.
Gyakran hajlunk arra, hogy nagy hűhót csapjunk olyan kis dolgok miatt, mint az evés és az ivás. Meg kell azonban tanulnunk különbséget tenni a valóban fontos és a jelentéktelen dolgok között. Ez a keresztyén életnek az egyik fontos feladata. Ha egyszer fehéren-feketén eldöntöttük, hogy mely dolgoknak van számunkra igazán jelentőségük, akkor Isten akaratának cselekvése és Isten munkájában való részvétel előkelő helyet foglal el majd listánkon. És akkor közelebb is leszünk Mesterünkhöz.
Amíg azonban meg nem ízleltük a Mester "eledelét", addig nem nagyon ismerjük őt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése