1 Az ÚR igéje másodszor is szólt Jónáshoz: 2 Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott azt az üzenetet, amelyet én mondok neked! 3 Jónás elindult, és elment Ninivébe az ÚR szava szerint. Ninive pedig nagy városa volt Istennek: három nap kellett a bejárásához.
4 Elindult tehát Jónás befelé a városba egynapi járásra, és ezt hirdette: Még negyven nap és elpusztul Ninive! 5 Ninive lakosai azonban hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja. 6 Amikor ez a hír eljutott Ninive királyához, fölkelt trónjáról, levetette magáról díszruháját, zsákruhát öltött magára, és hamuba ült.
7 Azután kihirdették Ninivében a király és a főurak rendeletére a következőket: Az emberek és állatok, a szarvasmarhák és juhok semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek, vizet se igyanak! 8 Öltsön zsákruhát ember és állat, kiáltsanak teljes erővel Istenhez, és térjen meg mindenki a rossz útról, és hagyjon fel erőszakos tetteivel! 9 Ki tudja, talán felénk fordul, és megszán az Isten, lelohad lángoló haragja, és nem veszünk el! 10 Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy megtértek a rossz útról, megbánta Isten, hogy veszedelembe akarta dönteni őket, és nem tette meg.
"Ámde itt nagyobb van Jónásnál." (Mt 12,41)
Olykor az Úr meglepő módon tud ragaszkodni ahhoz, hogy akaratos szolgái végrehajtsák akaratát. Jónás nem engedelmeskedett Isten parancsának. Ahelyett, hogy keletre ment volna, elment nyugatra. Ahelyett, hogy missziói körútra ment volna Ninivébe, elment egy tengeri körútra, és elaludt a hajókabinban.
Jónás nem engedelmeskedett, de a vihar és a szél engedelmeskedett Isten
akaratának. És a hal is. Végül aztán Jónás is engedett Isten akaratának,
ámbár csak ímmel-ámmal. Mégiscsak prédikálta a niniveieknek, hogy bánják
meg bűneiket.
Nem úgy látszott, hogy Jónás missziója megvalósítható. Amikor Jónás eltűnt
a hallal együtt, ez az ő végét, és az ő küldetése végét kellett volna hogy
jelentse, minden emberi mérték szerint. Isten akarata viszont az volt, hogy
élve kerüljön ki onnan, és hogy Ninive megtérjen.
Úgy látszott, hogy Jézus missziója is kudarcot vall. Eltemették a földbe.
Minden emberi mérték szerint ez az ő végét és az ő missziói karrierjének a
végét kellett volna hogy jelentse. Ő azonban feltámadt a sírból, és az
evangéliuma ma a világ megtérését munkálja.
Isten akarta Ninive városának megtérését. Ezért ragaszkodott annyira ahhoz,
hogy Jónás engedelmeskedjék parancsának. A parancsban kifejezett akarat
mögött ott volt a megváltó akarat. Azért ragaszkodott az engedelmességhez,
mert szánakozott azokon, akik a pusztulás útját járták.
Jézus nagyobb Jónásnál. Ő az Atya iránti engedelmességben halt meg, és
azért támadt fel, hogy minden embert a hitbeli engedelmességre vezéreljen.
Jézus nagyobb volt, mert az ő szíve együtt dobogott a megváltást akaró
Istenével. Semmiféle áldozat nem volt túl súlyos neki, hogy Istennek ezt az
akaratát végrehajtsa. Jézus szíve könyörületre indult, amikor látta a
sokaságot. Jónás viszont megvetette a niniveieket.
Isten ragaszkodik ahhoz, hogy engedelmeskedjünk, és kívánja az emberiség
megtérését. Jótetszésében elhív bennünket arra, hogy készségesen szolgáljuk
őt abban a munkájában, hogy minden embert engedelmességre vezéreljen.
|
|||||
|
|||||
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése