Mindennap az Ige fényében- A SZENT NÉV

A mai napon olvasandó igeszakasz: Préd 6

1 Láttam, hogy van egy rossz dolog a nap alatt, amely elhatalmasodhat az emberen: 2 Ha Isten valakinek gazdagságot, kincseket és tekintélyt ad, úgyhogy nem hiányzik neki semmi, bármit is kívánna, de Isten nem engedi meg, hogy élvezze azt, hanem idegen ember élvezi, az hiábavaló és fájdalmasan rossz dolog. 3 Ha valakinek száz gyermeke születik is, ha sok évig él is, magas kort érve meg, de ha nem tudja élvezni javait, sőt méltó temetés sem jut neki, akkor azt gondolom, hogy jobb az elvetéltnek, mint neki. 4 Mert az hiábavalóságra jött, sötétben megy el, és nevét sötétség takarja. 5 Még a napot sem pillantotta meg, nem tudta meg, milyen az, de nyugodtabb sors jutott neki, mint amannak. 6 Élhet valaki kétezer évig is, ha nem tud gyönyörködni a jóban! Végül is egy helyre kerül mindenki. 7 Az ember egyre a szájáért fáradozik, de kívánsága csak nem teljesül. 8 Mert mi előnye van a bölcsnek az ostobával szemben, és mi a szegénynek azzal szemben, aki tud forgolódni az életben? 9 Többet ér az, amit lát a szem, mint ami után sóvárog a lélek. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés. 10Régtől fogva megvan a neve annak, ami létezik, és tudott dolog a sorsa. Ezért nem szállhat perbe az ember azzal, aki fölötte áll. 11 Sok beszéd van, ami csak a hiábavalóságot szaporítja: mi haszna van belőle az embernek? 12Mert ki tudja, mi jó az embernek az életben? Hiábavaló életének napjai meg vannak számlálva, árnyékként tölti el azokat. Ugyan ki mondhatná meg az embernek, hogy mi történik utána a nap alatt?

"Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét."

(2Móz 20,7)

Ez a parancsolat megtiltja az Isten nevével való visszaélést, legyen az mágia (a.m. varázslás, a ford. megj.), hamis eskü, vagy más megbotránkoztató visszaélés. Valahányszor csak egy halandó ajkára veszi a Szentnek a nevét azzal a céllal, hogy mások előtt jó benyomást keltsen, hogy valaki másnak ártson, vagy hogy egy megbízhatatlan ígéretet megerősítsen, Isten "nem hagyja büntetés nélkül". Az Isten nevével való visszaélés szigorúan tilos. Isten nevével mindig tisztelettudóan, jól megfontoltan, és indokolt céllal kell élnünk. Ezért nem szabad azonnal azokra az emberekre gondolnunk, akik nem tudják, hogy kicsoda Isten, és hogy mennyire drága Jézus, és akik emiatt semmibe veszik Isten nevét. Inkább mindenekelőtt a mi vallásos életünkkel összefüggésben gondoljunk a parancsolatra. A mágiának a régi formái már nem annyira általánosak. Vannak viszont még mindig politikusok és népvezérek, akik Isten nevét arra használják, hogy előbbre vigyék az ország ügyét. A nemzeti érdekek és a Mindenható nevének egymással való összekötése félelemmel kell, hogy eltöltsön minket. Isten neve volt belenyomva minden náci katona derékövének a csatjába a második világháború alatt. Ez nyilvánvaló istenkáromlás volt. Nem illik azonban ez a név az Egyesült Államok valutájára sem. Nem szabad Isten nevét használni az ünnepélyesség kedvéért a temetési szertartásokon, meg az esküvőkön, ahol bérelt papok bibliai textusokkal keresztelnek meg nagyon szentségtelen kapcsolatokat. Amikor elmegyünk istentiszteletre, és Isten nevét egyszerűen azért használjuk, mert "ez így illik", akkor Isten nevét hiába használjuk. Amikor egyházi dalárdákat vezényelünk, ahol az Istenről és az ő megváltásáról szóló legszentebb szavak nem szolgálnak más célt, mint azt, hogy "megmutassuk, tudunk énekelni", vagy hogy a közönség "egetverő tapsba törjön ki", vagy mert "ez egy olyan aranyos dallam", akkor Isten nevét hiába használjuk. Ez az az "áldozat az ostobák módjára", amelyikről a Préd 4,17 beszél. A parancsolat célja mégsem az, hogy agyonhallgassuk a mi Istenünk nevét. Isten célja Jézusban különösen is kijelentetett: "Hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között".