Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-BETÖLTENI KRISZTUS SZENVEDÉSÉT

A mai napon olvasandó igeszakasz: Kol 1,21-29

21 Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, 22 most viszont megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé. 23 Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgájává lettem. 24 Most örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek, és testem elszenvedi mindazt, ami a Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely az egyház. 25 Ennek a szolgájává lettem a szerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek az Isten igéjét; 26 mégpedig azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek, 27 akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek. 28 Mi őt hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban. 29 Ezért fáradozom én is, és küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem.

"Most örülök a tiérettetek való szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltöm ami híja van a Krisztus szenvedéseinek."

(Kol 1,24, Rev. Károli ford.)

Vegyünk részt a legnagyobb eseményben, ami folyamatban van ma a világban, ti. Isten országa eljövetelében. Igaz, csak a Király hozhatja el az országot, de tetszik neki, hogy általunk munkálkodjék. Igaz, csak Krisztus szenvedett értünk, de tetszik neki, hogy betöltse bennünk az ő szenvedését. A mi szenvedésünk nem a bűnért való fizetség. Természetesen nem. Jézus, amikor meghalt a kereszten, így szólt: "Elvégeztetett!" Egész életünk Krisztus befejezett munkáján nyugszik. De egész életünket az a be nem fejezett feladat formálja, melynek teljesítésével ő bízott meg bennünket. Ezt a missziói feladatot is maga az élő Úr teljesíti majd. Ő maga fogja megerősíteni az erőtlen keresztyéneket, és ő fogja ártalmatlanná tenni ellenségeiket. De Krisztus a mi szánkat, a mi írótollainkat, a mi jegyzetkönyveinket használja fel ebben a munkában. Kezünk kinyújtásakor valójában ő nyújtja ki kezét. Az ő együtt érző szívét ülteti át egyházába. Az ő Lelkének életvére lüktet gyülekezetének ereiben. És a keresztyének szíve fáj Krisztus szenvedéseivel. A Sátán minden erődjét el kell foglalni. Ez csak Isten Lelkének ereje által történhet meg. De egyetlen ilyen erőd sem vehető be a keresztyén munkások keserves fáradozása nélkül. Nem lehet az Úrhoz vezetni, vagy az Úrnál megtartani az embereket, csak azoknak a keresztyéneknek a fáradsága és könnyei árán, akik olyan sokat adnak magukból, hogy az már fáj nekik. Ezt a "szenvedés-árat" ki kell fizetni a maga teljes egészében, mielőtt "az ország" eljön. A Biblia úgy szól a szenvedésnek e krisztusi fajtájáról, mintha létezne valamiféle megszabott rész, amelynek hiánytalanul meg kell lennie, mintha a tanítványságnak lenne egy olyan összege, amit el kell költeni, mielőtt mindenki meghajol Jézus előtt. Részt venni Krisztus szenvedésében - ez a legnagyobb öröm, és a leghasznosabb élet. Krisztus az ő követőinek élete és halála révén hozza el az ő országát. Akkor majd másodszor mondja: "Elvégeztetett!".