Krisztus szeretetének gyöngédsége, gazdagsága, nagysága és hűsége felülmúl minden emberi felfogóképességet. Hol lehetne találni szavakat és kifejezéseket az Ő emberek iránti hasonlíthatatlan és utolérhetetlen szeretetének leírására? Beláthatatlanul tágas és nagy az! Ahogy a fecske csak szárnyainak hegyével érinti a vizet, de bele nem merül, úgy az ecsetelés minden szava csak azt a felületet érinti, amely alatt a feneketlen mélység rejlik. Joggal énekli a költő:
„Szeretetnek mély tengere!
Minden örömnek mélysége!
Ó szeretet, életünk fénye!”
Krisztusnak e szerelme tényleg megmérhetetlen és határtalan. Ki képes azt felfogni? Hogy Jézus szeretetéről helyes fogalmat alkothassunk magunknak, először meg kell ismernünk az Ő előbbi dicsőségét magasztos méltóságában és meg kellene értenünk a megalázkodás teljes mélységét, akkor, amikor a földön emberré lett. De ki tud nekünk útbaigazítással szolgálni Krisztus nagyságáról? Mikor a magasságos mennyekben trónján ült, az igaz Istentől való igaz Isten volt. Általa teremtettek az egek és annak minden serege. Mindenható karja tartja a világegyetemet; a kérubok és szeráfok dicsérete vette Őt körül szüntelen; a menny hallelujája és öröméneke áradozott szakadatlanul trónja előtt. Fenségesen uralkodott összes teremtményén, mint mindenek Istene, magasztalva az örökkévalóságban. Ki mondhatja meg az Ő dicsőségének nagyságát? De ki képes azt a mélységet is megmagyarázni, amelybe leszállt? Emberré lenni, már az sok volt, a fájdalom emberévé lenni, az még több. Vérezni, szenvedni és meghalni sok volt Annak, akit Isten fiának neveznek, de olyan kimondhatatlan gyötrődést és árulást elviselni, olyan gyalázatos halált elszenvedni – ez a könyörülő szeretetnek olyan mélysége, melyet a legihletettebb lélek sem lesz képes soha – még az örökkévalóságban sem – megmérni. Ez szeretet, valóban olyan szeretet, „mely minden ismeretnél feljebb való.” Ó, bárcsak ez a szeretet betöltené a szívünket hálaadó köszönettel és tenne minket mindenhatóságának élő tanúivá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése