| 6 Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. 7 Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. | | 8 Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: 9 álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban. | | 10 A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. 11 Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen. |
|
 Dicsőségre hívattunk el, nem szenvedésre. A szenvedés az útnak az a szakasza, amelyen végig kell mennünk mielőtt elérjük célunkat.
"Miután rövid ideig szenvedtünk", eljutunk az örök dicsőségbe. De vajon miért úgy van szó szenvedésünk idejéről, hogy az "rövid ideig" tartó? Mindenekelőtt azért, mert az csupán rövid időtartam, ha összevetjük azzal az "örök dicsőséggel", amelyre elhivattunk. Éppúgy, ahogy a szülési fájdalomról megfeledkeznek, amint a gyermek megszületett, és éppen úgy, ahogy Jákób ősatya csak néhány napnak találta a Ráhelért végzett 7 évi munkát, az örök dicsőség túláradó öröme csak rövid ideig tartóvá teszi jelenlegi szenvedésünket.
Ugyanakkor Isten ezekkel a szavakkal biztosít minket afelől, hogy nem fogunk mértéken felül, vagy tűrési határon túl szenvedni. A "rövid ideig" azt jelenti, hogy Isten bizonyos határokat szabott. Hirtelen vége szakad, s akkor bevalljuk majd, hogy nem is volt olyan hosszú.
Emlékeztetésül azt a vigasztalást is megkapjuk, hogy a "minden kegyelem Istene" az, aki elhívott minket. Nemcsak arról van szó, hogy kegyelemből hivattunk el, és végképp nem arról, hogy méltók voltunk az elhívásra, hanem arról, hogy Ő, aki elhívott minket, kegyelmét is adja minden körülmények között, szenvedésünk idején. Ezért ő "a minden kegyelem Istene". Kegyelme végigkíséri életünket. Ő maga fog minket felkészíteni, megszilárdítani és megerősíteni. Péter, aki ilyen bizonyosságról beszél nekünk, nagyon jól tudja, mennyire szükségünk van még mindig Isten kegyelmes karjára, mely felemel és erősen tart, miután engedelmeskedtünk a hívásnak: vedd fel a keresztet és kövesd a Mestert.
Az út örök dicsőségbe vezet. Sokat nem mondhatunk erről. A dicsőség Isten létének kisugárzása, és az ő jelenlétének élvezete. Képzelőtehetségünk csődöt mond. Minden bizonnyal nagyszerűbb és gazdagabb lesz, mint ahogy előre látjuk. Tökéletesen távol lesz azonban minden szenvedés, mert teljesen jelen lesz maga Isten. Miután rövid ideig szenvedtél, meg fogod látni. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése