|
A mai napon olvasandó igeszakasz: Mt 23,37-39
|
37 "Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! 38 Íme, elhagyottá lesz a ti házatok. 39 Mert mondom nektek: nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!"
|
|
"Jeruzsálem, Jeruzsálem ... hányszor akartam összegyűjteni fiaidat, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de ti nem akartátok!"
|
| (Mt 23,37) |
 Istennek az ő elszökött gyermekei miatt érzett szomorúsága olyan súlyos, hogy lejött a Földre, megkeresni és hazavinni őket.
Isten Jézus Krisztusban jött le hozzánk. Jézus nem csupán egy közülünk, aki Istenre, mint kiútra mutat rá. Istentől jött és Ő maga a kiút.
Jézus Krisztusban Isten eljött megkeresni és megmenteni azt, ami elveszett. Természetesen először a fiát, Izráelt kereste, mert Izráel volt az, akire Ő oly sok szeretetet pazarolt, és az, akikhez oly gyakran szólt.
A hívogatás, keresés és könyörgés sok-sok éve után mondja ki Krisztus a szomorú szavakat: "Jeruzsálem, Jeruzsálem, mily sokszor megpróbáltalak hazahozni téged, de te nem akartad." És a nép még mindig nem értette. Egyetlen arcizmuk sem rándult, amikor Isten könnyeit látták Jézus szemében.
Az emberiség nem úgy szenved, hogy valamiféle hidegkék mennyei acélboltozat borul rá, amint néhány filozófus gondolja. Isten szomorúsága Igéjében lepleződik le. A menny könyörülete testté és vérré lett Jézus szavaiban és tetteiben. Ő utánunk kiált, de oly kevesen válaszolnak rá.
Ez a szeretet szomorúsága. Akik nem szeretnek, nem is ismerik ezt a szomorúságot.
A szülők ismerik. A gyermekek soha nem tudják azt teljesen felfogni, míg nekik maguknak nincsen gyermekük. Mégis: sok szülői fájdalom teljesen evilági. Sértett büszkeség. Vagy még az is meglehet, hogy nemes, de nem keresztyén. A keresztyén szomorúság a keresztyén szeretetből fakad. Összhangban van Isten és Krisztus szeretetével és szomorúságával.
A legszörnyűbb fájdalom, amit keresztyén szülők átélhetnek, ha gyermekeik elhagyják Istenüket. Bármit megszerezhetnek is gyermekeik, vagy bármivé lehetnek is, erre a gyötrelemre nincs gyógyír. Ugyanígy, azoknak a keresztyén szülőknek az öröme, akiknek gyermekei az Úr útján járnak, mély és maradandó. Semmi nincs rendben, ha mi nem vagyunk rendben Istennel. De minden csak akkor lesz rendben, ha ragaszkodunk Istenhez. |
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése