Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Ne cselekedjetek úgy... mint Kánaán földén cselekszenek, ahová beviszlek titeket!      3Móz 18,3

Ez a fejezet irtózatot gerjesztő bepillantást nyújt a kánaániták bűneibe. A legförtelmesebb erkölcstelenségben éltek azok, a közeli rokonaikkal, sőt még az állatokkal is. Ezt kell figyelembe venni azoknak, akik megbotránkoznak azon, hogy Isten megparancsolta kiirtásukat. Az izraelitáknak azonban ezt mondta Isten: ne cselekedjetek úgy, ahogy ők cselekszenek! Isten népénél más erkölcsiségnek kellett uralkodnia, mint a bálványimádóknál. Ez érvényes a mai idők hívő keresztyéneire is. Világosan különbözniük kell azoktól, akik nem keresztyének. Az Úr Jézus ezt mondta: "Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig mondom néktek, szeressétek ellenségeiteket!" Micsoda parancs! Ez meghaladja az emberi mértéket. Az ellenség szeretése isteni. A világ embere csak családtagjait, barátait szereti, a keresztyén ellenségeit is. Keresi a lehetőségét annak, hogy jót tegyen vele, a világ embere pedig azt keresi, hogyan árthat ellenségének. A keresztyén imádkozik azokért, akik kergetik és üldözik, áldja azokat, akik őt átkozzák, és jót tesz azokkal, akik gyűlölik, megbocsát ellenségeinek, mint József a testvéreinek, és mint az Úr Jézus kínzóinak. Aki cselekedni akarja Istennek ezt a parancsát: "Ne cselekedjetek úgy, mint Kánaán földén cselekszenek" - az vegye szívére Péter szavait: ne fussatok velük a kicsapongás áradatában! (1.Pt 4,3-5) Hogyan vehet részt egy hívő világi italozásokban? Örülhet valaki az Úr Jézus érte történt halálának a kocsmaasztal mellett? Itt készülhet az örökkévalóságra? Szeretné, ha az Úr Jézus visszajövetele azok társaságában találná, akik az Ő ellenségei és megvetői?