Varga László: Isten asztaláról

"Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában."      Máté 10,28

Bizony, félünk azoktól, akik megölhetik a testünket. Nem annyira a gyilkosoktól félünk, gyakrabban attól, aki elveheti a szabadságunkat, a munkánkat, a fizetésünket, aki kidobhatja az iskolából a gyermekünket. Jó, hogy van, akihez menekülhetünk. Aki biztat, hogy megvéd. Aki erősebb minden ellenségünknél. Aki olyan sokszor elmondja a Szentírásban - azért mondja, mert tudja, hogy okunk van a félelemre -, hogy "ne félj, én vagyok veled!". De ha Ő az egyetlen, aki megvédhet, milyen fontos az, hogy vele jóban legyünk! Ki védhet meg vele szemben, ha Ő ítél? Az Ő ítélete nem erre a néhány esztendőre szól, hanem mindörökre. Tudnunk kell, nem mindenki jut el az örök életre. Hogy hány százalék fog oda kerülni, nem ránk tartozik. De az biztos, hogy akire Isten kimondja, hogy "nem ismerlek téged", az úgy hull ki a létből, az öröklétből, mint a gyári selejt a szemétdombra. A gyehenna Jeruzsálem szemétégető telepe volt. Nehogy én is oda kerüljek! Azért kell sürgősen, még ma kérnem Isten kegyelmét, megbocsátó szeretetét.

Ítélő Uram, nem akarok félni Tőled. Olyan jó biztonságban tudni magam gondviselésedben és ígéreteidben. Mégis sokszor olyan vagyok, mint a szemtelen gyermek, aki sírva kéredzkedik apja vállára, és mikor felvették, kinyújtja a nyelvét. Lehet, hogy amikor minden kérésemet meghallgattad, másnap káromkodva gyalázom nevedet, hálaadás helyett nagy hangon dicsekszem, vagy el is feledkezem rólad. Taníts hálára, amire nem neked van szükséged, hanem azoknak, akiket Te bízol rám. Add, hogy én képviseljem feléjük azt a biztonságot, amit Tőled már megkaptam, és biztassam a félőket: ne félj, veled van az Úr! Ámen.