Varga László: Isten asztaláról

"Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek."      Máté 2,9

Igen, így kell eljutni Jézusig. A csillag, mely hozzá vezet, előttünk ragyog, a fejünk felett. Nem mindig látjuk, mert elfelejtünk feltekinteni. Vagy azért, mert valami más vonja lefelé a tekintetünket, vagy azért, mert azt hisszük, már megérkeztünk. Valamikor feltűnt előttünk. Talán akkor, amikor az első kis esti imádságot megtanította az édesanyánk. Talán később el is indulunk a Jézushoz vezető úton. Szép helyekre, nagy élményekre, emlékezetes találkozásokra számítunk - amilyen szép lehetett olyan hosszú út után Jeruzsálem a bölcsek szemében. Mennyire megbíztak Heródesben! Milyen szíves fogadtatásban részesülhettek! De nem torpantak meg a díszes nagyvárosban. Továbbindultak. És akkor látták, hogy a régi csillag, amit kezdet óta láttak, de elfelejtettek ráfigyelni, ismét előttük ragyog és mutatja az utat. Akkor már nem álltak meg többé, amíg meg nem érkeztek. Testvérem, ha elvesztetted szem elől gyermekkorod, ifjúságod vezérlő csillagát, nézd, ott ragyog feletted, kövesd, ne veszítsd szem elől, míg meg nem érkezel igaz, felnőtt hittel Krisztus elé!

Jézusom, Királyom, olyan nehéz egy életen át felfelé tekintve járni! Annyi hamis szépség kínálkozik az utamon, és annyi valódi veszedelem. Mindegyik lefelé vonzza a tekintetemet. Annyi hamis heródesi kedvesség állít meg és irányít tévútra! Ne várd, hogy én találjam meg a hozzád vezető utat! Ismersz, tudod jól, magamra hagyva gyenge vagyok én ahhoz. Add nekem is megígért Szentlelkedet. Szeress engem és az enyéimet annyira, hogy Te magad vezess, és ne hagyj se megtorpanni, se eltévedni! "Fogjad kezem, az út sötét előttem, ha fényeddel meg nem világítod, de így, Uram, e mennyből jövő fénynél, reád tekintve bizton indulok."1 Ámen.