Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Ha látja a pap, hogy a tarjagosság tovább terjedt a bőrön, ítélje azt a pap tisztátalannak, poklosság az... És ha látja a pap, hogy elborította a poklosság annak egész testét, akkor ítélje tisztának...      3Móz 13,8.13

Keleten régen és ma is borzalmas betegség a poklosság (lepra). Aki ezt elkapja, élő halott. El kell hagynia családját, sziklahasadékban, barlangban vagy sírboltokban kell laknia. Aki a legkisebb jelét is felfedezi magán, azonnal a paphoz kell mennie. A poklosság fertőző. Elfertőzheti az egész családot és szomszédságot. A mózesi törvényben számos utasítást találunk erre nézve. Valaki pl. észrevesz egy fehér pontocskát a karján, olyat, mint a gombostű feje. A pap megnézi és ezt mondja: 8 nap múlva vissza kell jönnöd, ha a pontocska olyan naggyá lett, mint egy borsószem, akkor elhangzik az ítélet: "Tisztátalan, poklosság! Azonnal száműzetésbe kell menned". Aztán jön a paphoz egy másik ember, akit fejétől talpáig elborított a poklosság. A pap szól: "Tiszta vagy! Egészséges"! Első hallásra ez érthetetlen, de mégis így igaz. Az első esetben a betegség terjed. A második esetben a test kidobja a poklosságot okozó mérgező anyagot a bőr felületére, és a betegség megszűnik. Mi, emberek mindnyájan egy még rettenetesebb betegséget kaptunk el: a bűnt. Ez legjobban az elrejtett helyeken terjed. Elrejthetjük, de attól még betegek vagyunk, s egykor elvettetünk. Némelyeknél azonban a poklosság az egész testet elborította. Lelki értelemben ilyen volt a vámszedő. Csak a bűnt látta és ezt hebeghette: "Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek"! Erről az emberről azt mondja Jézus: "Megigazulva ment haza". Aki így látja a bűneit, arról ma is így vélekedik az Úr. Urunk! Nyisd meg szemünket pusztulásunk nagyságának meglátására, hogy Nálad kegyelmet találjunk!