,De Jebuzeust... nem űzték el a Benjámin fiai.,, -Bír 1,19
Szomorú megállapítás. Ez vonatkozik a Manassé, Zebulon, Áser, Naftali és Dán fiaira is. Isten Igéje egészen pontosan beszámol Isten népének győzelméről és bukásáról.
Ha ez így volt már az Ószövetségben, mennyivel inkább számon fogja tartani Isten könyve pontosan, hogy Jézus Krisztus katonái győztek-e ellenségeiken vagy nem! Örvendetes, hogy Dánnál megemlíti az Ige, hogy ez a törzs ellenségeskedésben maradt a kanaánitákkal, de milyen fájdalmas a megállapítás: hogy visszaverték, és a hegyekbe szorították a dánitákat!
A bűn elleni harcban velünk is ez történhet, ha nem vigyázunk. Ha nem vagyunk buzgók a könyörgésben, akkor a régi bűnök, amiket régen legyőzöttnek véltünk, újra felemelik fejüket, és súlyos vereséget mérnek ránk.
Timótheusról mondja az Ige: "... előhaladásod nyilvánvalóvá legyen mindenek előtt"!
Ahol azonban a Dán útját választják, ott a visszavonulás és a visszaesés lesz nyilvánvalóvá.
Némely keresztyén szívében olyan erősen és szívósan fészkel a pénznek - testi kívánságoknak - a heveskedésnek a szerelme, hogy ezeknek a bűnöknek a töretlen hatalmát veszi észre mindjárt rajtuk az ember. Nem kell, csak egy régi adóságot kérjen tőlük valaki, az arcukon és beszédükön azonnal érezhető a felindultság.
Hasonló a helyzet más bűnöknél is. Nem kell ezeknek úgy lenniük! Józsué meghalt, ő nem tudott többé Izrael fiain segíteni.
A mi Urunk Jézus él! Ő az a hős, Akit soha le nem győznek. Csak meg kell mutatnunk az Úrnak, hogy szívünk völgyeiben hol vannak még kanaánita maradványok.
Rájuk támadhatunk a szüntelen való könyörgés fegyverével. Akkor mi is megtapasztaljuk azt az igazságot: Jézus Krisztus győztes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése