l.Sám 23,5.7
Dávid hadjárata sikerült. A filiszteusok súlyos vereséget szenvedtek és Kehilla megszabadult. Azt gondolná az ember, hogy a nagy veszedelemből megszabadult város lakói Dávidnak hálásak lesznek nagy tettéért. Dávidnak azonban sajnos ennek az ellenkezőjét kellett megtapasztalnia; Saul megtudja, hogy Dávid Kehillában tartózkodik, s ezt mondja: "Kezembe adta őt az Isten, mert ott szorult, mivel kulcsos és záros városba ment". Összegyűjtötte harcra az egész népet, hogy Kehillába menjen. Mikor Dávid erről a tervről értesült, megkérdezte az Urat: vajon lejön-e Saul? Az Úr azt válaszolta: lejön. "Vajon Saul kezébe adnak-e engem a kehillaiak"? Az Úr válaszolt: Kezébe adnak. Dávidnak meg kellett tapasztalnia ennek a mondásnak az igazságát: jó tett helyébe ne várj jót! Kehilla lakói inkább törődtek a saját biztonságukkal, mint a hálából fakadó kötelességükkel. Az emberi hálátlanság ilyen megtapasztalása Dávidot méregbe és keserűségbe sodorhatta volna, s elvehette volna kedvét a szeretetnek és irgalomnak további cselekedeteitől. Mikor Kehilla lakóinak gondolkozásáról Isten felvilágosítja, ő félreteszi ezt a keserű tapasztalatot, nem mérgelődik emberekre.
Hányszor vallanak kárt emberek lelkükben, amikor mások hálátlanságát és hűtlenségét kénytelenek elszenvedni! Megbetegszenek a haragtól és keserűségtől. Aki azonban, mint Dávid, minden kérdésével és nehézségével Isten trónjához siet, az megtanulja a kellemetlenségeket is Isten kezéből venni. így könnyebb lesz a fájdalmas tapasztalatok mellett is lelki egyensúlyát megtartania. -
Láttuk, hogy mennyi áldást jelentett Dávidnak az a szent szokása, hogy minden helyzetben Isten tanácsát kereste. Nem szeretnénk mi is ezt tenni?
Dávid hadjárata sikerült. A filiszteusok súlyos vereséget szenvedtek és Kehilla megszabadult. Azt gondolná az ember, hogy a nagy veszedelemből megszabadult város lakói Dávidnak hálásak lesznek nagy tettéért. Dávidnak azonban sajnos ennek az ellenkezőjét kellett megtapasztalnia; Saul megtudja, hogy Dávid Kehillában tartózkodik, s ezt mondja: "Kezembe adta őt az Isten, mert ott szorult, mivel kulcsos és záros városba ment". Összegyűjtötte harcra az egész népet, hogy Kehillába menjen. Mikor Dávid erről a tervről értesült, megkérdezte az Urat: vajon lejön-e Saul? Az Úr azt válaszolta: lejön. "Vajon Saul kezébe adnak-e engem a kehillaiak"? Az Úr válaszolt: Kezébe adnak. Dávidnak meg kellett tapasztalnia ennek a mondásnak az igazságát: jó tett helyébe ne várj jót! Kehilla lakói inkább törődtek a saját biztonságukkal, mint a hálából fakadó kötelességükkel. Az emberi hálátlanság ilyen megtapasztalása Dávidot méregbe és keserűségbe sodorhatta volna, s elvehette volna kedvét a szeretetnek és irgalomnak további cselekedeteitől. Mikor Kehilla lakóinak gondolkozásáról Isten felvilágosítja, ő félreteszi ezt a keserű tapasztalatot, nem mérgelődik emberekre.
Hányszor vallanak kárt emberek lelkükben, amikor mások hálátlanságát és hűtlenségét kénytelenek elszenvedni! Megbetegszenek a haragtól és keserűségtől. Aki azonban, mint Dávid, minden kérdésével és nehézségével Isten trónjához siet, az megtanulja a kellemetlenségeket is Isten kezéből venni. így könnyebb lesz a fájdalmas tapasztalatok mellett is lelki egyensúlyát megtartania. -
Láttuk, hogy mennyi áldást jelentett Dávidnak az a szent szokása, hogy minden helyzetben Isten tanácsát kereste. Nem szeretnénk mi is ezt tenni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése