2017. június 11., vasárnap

Varga László: Isten asztaláról

"Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem..."
Ézsaiás 43,18-19

A keresztyén hit mindig előre tekint, Isten rendelésének beteljesedése, Krisztus visszajövetele, örök uralmának megvalósulása felé. Nem igazi keresztyénség az, mely a múltból akar élni. Mi magyarok különösen hajlamosak vagyunk arra, hogy a múltba merülve elfeledkezzünk a jövő lehetőségeiről és feladatairól. Ez mindig a felelősség elhárítását jelenti. Legbetegebb az a kedvelt nóta: "Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted, nem vész az el, ha eddig el nem veszett!" Felesleges tehát bármit tenni, vállalni, tervezni, jól van minden úgy, ahogy van, ami eddig megtartott, megtart ezután is. Hallgatni is szörnyű. A bűnbocsánat is arról beszél, hogy Isten azért törli el múltbeli bűneinket, hogy szabadon fekhessünk neki jövendő feladatainknak, mert Őt nem a múlt, hanem a jövő érdekli. Újjá akarja tenni minden gyermekét, újjá teremteni a világot. 
Pál apostol vallomása: "Ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának jutalmáért a Jézus Krisztusban." Ez a mi feladatunk. Nem a múlt, nem is a távoli, megálmodott jövő, hanem a közvetlenül előttünk álló feladat. Annak vállalását várja tőlünk teremtő Urunk.

Istenünk, régi könyvekből, évezredek előtt élt emberek életéből, Szent Fiad kétezer éves tanításából ismerjük meg akaratodat. Erős a kísértés, hogy ne tegyünk egyebet, csak bámuljuk tetteit és dicsőítsük azokat. Köszönjük, hogy nem hagysz a múlt bűvöletében, hanem épp onnan adod parancsodat, hogy munkatársaidként vállaljuk az újnak szolgálatát, amire eleve elrendeltél. Mutasd meg mindig újra, mi a holnap célja és a ma tennivalója annak érdekében. Adj erőt és bölcsességet, hogy mindennap azt tegyük, ami előre mutat: a közös boldogság, eljövendő országod szolgálatában. Hozd el országodat, hogy ne dolgoztunk légyen érte hiába! Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése