2017. június 5., hétfő

Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Ne hívjatok engem Naóminak, hívjatok inkább Marának.,,- Rúth 1,20.


A Rúth könyve - ellentétben a Bírák könyvével - kedves történeteket tartalmaz. 
Naómiról és családjáról szól, akik Betlehemben laktak. Éhség és drágaság lett az országban. A család kivándorolt a moábiták földjére. Bajokkal teli, sötét út volt ez. Az idegen országban sok nehézséggel kellett megküzdeniük. Aztán súlyos csapás érte őket: Elimélek, Naómi férje súlyos betegségbe esett és meghalt. Ott maradt az özvegy két fiával segítség nélkül az idegenben. Derekasan megállta helyét, míg két fiát felnevelte és megházasította. Rövid ideig jól voltak. Aztán jött a legsúlyosabb csapás: mindkét fiú megbetegedett és meghalt. Könnyhullatással teli idő volt ez Naómi és két menye számára; hisz akkor még nem volt szegénygondozás. Isten azonban adott Naóminak vigasztalást. Mindkét menye szeretettel vette körül. Naómi jó bizonyítványt állított ki nekik: "irgalmasságot cselekedtetek a megholtakkal és énvelem" (8. v.). 
Nagy örömet jelentett az Naóminak, hogy mindkét menye útra kelt vele, hogy visszamenjenek a régi hazába. Az egyik visszatért ugyan "istenéhez" és népéhez, de Rúth így szólt: "Ahová te mégy, oda megyek..., néped az én népem, Istened az én Istenem..., csak a halál választhat el engem tőled".

A legnagyobb örömet az jelentette az anyósnak, amikor látta, hogy ez a születésétől fogva pogány leány, őáltala az élő Istenbe vetett hitre jutott.

Boldogok vagyunk, ha fényen és árnyon, örömön és bánaton, jóléten és szenvedéseken át, de elvezet Isten bennünket az általa kitűzött célhoz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése