1 "Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól.
2 Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat.
3 Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb,
4 hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked."
"A te Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked,"(Mt 6,4b)
Az adakozás mindig lényeges része volt a kegyesség gyakorlásának. Nemcsak tennünk kell azonban ezt, hanem jól is kell tennünk.
Urunk hangsúlyozta, hogy tartsuk titokban azt, ha pénzt adunk. Az adakozás az istenimádat aktusa. Gyakorolnunk kell, mivel szeretjük Istent. Ha azonban a kegyességnek ezt az aktusát észreveszik és megdicsérik az emberek, tettünk ott ér véget, ahol elindult, ti. a földön, az emberek előtt. Soha nem ér fel Istenhez. "Úgy tettétek, hogy lássák az emberek? Nos, az emberek azt mondják, hogy fantasztikusak vagytok. Így máris elvettétek jutalmatokat."
Amikor adakozunk, az úgy kell csinálnunk, hogy mások ne lássák, mi pedig ne jegyezzük fel. Az a bizonyos sor a bal kézről, mely nem tudja, hogy mit tesz a jobb kéz, azt jelenti, hogy nem szabad nyilvántartást vezetnünk jó cselekedeteinkről. Vannak emberek, akik ebből arra következtetnek, hogy adományainkat nem szabad beszámítanunk a jövedelemadó levonásba. Ez azonban képtelenség. Amit az Úr mondani akar, az az, hogy nem próbálhatjuk meg kiszámítani a jó pontokat, melyeket Isten előtt szereztünk alamizsnáinkkal. Ha túlságosan jól emlékezünk jó cselekedeteinkre, akkor cselekedetekből élünk, és nem kegyelemből. Vannak emberek, akik el szoktak költeni tíz dollárt is egy vendéglőben, anélkül, hogy sokat gondolkodnának rajta. Ha azonban, a pillanat hevében ugyanazt az összeget jótékony célra fordítják, hetekig nagyon igaz embereknek érzik magukat. Azért kell adakoznunk, mert szeretjük Istent. Ne csináljunk hát belőle nagy ügyet, ne is gondoljunk sokat rá.
Isten nemcsak az eredete az adakozás kegyelmének, hanem a célja is. Az a kegyelem, amely Istenből árad és átárad rajtunk, hozzá tér vissza dollárok formájában. Ez az adakozás szépsége, ha helyesen gyakoroljuk azt.
A másoknak adott pénz nem elvesztegetett pénz. "A te Atyád pedig ... megfizet neked." De ez csak akkor lesz így, ha megfelelő módon adjuk a pénzt. Az adakozás művészete nem könnyű. Az adakozónak számos lehetősége van arra, hogy "learassa a babért". Ha ezt teszi, nem kapja meg a díjat. Adományaink legyenek a "kegyelem virágai", amelyeket Istennek nyújtunk át.
"A te Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked,"(Mt 6,4b)
Az adakozás mindig lényeges része volt a kegyesség gyakorlásának. Nemcsak tennünk kell azonban ezt, hanem jól is kell tennünk. Urunk hangsúlyozta, hogy tartsuk titokban azt, ha pénzt adunk. Az adakozás az istenimádat aktusa. Gyakorolnunk kell, mivel szeretjük Istent. Ha azonban a kegyességnek ezt az aktusát észreveszik és megdicsérik az emberek, tettünk ott ér véget, ahol elindult, ti. a földön, az emberek előtt. Soha nem ér fel Istenhez. "Úgy tettétek, hogy lássák az emberek? Nos, az emberek azt mondják, hogy fantasztikusak vagytok. Így máris elvettétek jutalmatokat." Amikor adakozunk, az úgy kell csinálnunk, hogy mások ne lássák, mi pedig ne jegyezzük fel. Az a bizonyos sor a bal kézről, mely nem tudja, hogy mit tesz a jobb kéz, azt jelenti, hogy nem szabad nyilvántartást vezetnünk jó cselekedeteinkről. Vannak emberek, akik ebből arra következtetnek, hogy adományainkat nem szabad beszámítanunk a jövedelemadó levonásba. Ez azonban képtelenség. Amit az Úr mondani akar, az az, hogy nem próbálhatjuk meg kiszámítani a jó pontokat, melyeket Isten előtt szereztünk alamizsnáinkkal. Ha túlságosan jól emlékezünk jó cselekedeteinkre, akkor cselekedetekből élünk, és nem kegyelemből. Vannak emberek, akik el szoktak költeni tíz dollárt is egy vendéglőben, anélkül, hogy sokat gondolkodnának rajta. Ha azonban, a pillanat hevében ugyanazt az összeget jótékony célra fordítják, hetekig nagyon igaz embereknek érzik magukat. Azért kell adakoznunk, mert szeretjük Istent. Ne csináljunk hát belőle nagy ügyet, ne is gondoljunk sokat rá. Isten nemcsak az eredete az adakozás kegyelmének, hanem a célja is. Az a kegyelem, amely Istenből árad és átárad rajtunk, hozzá tér vissza dollárok formájában. Ez az adakozás szépsége, ha helyesen gyakoroljuk azt. A másoknak adott pénz nem elvesztegetett pénz. "A te Atyád pedig ... megfizet neked." De ez csak akkor lesz így, ha megfelelő módon adjuk a pénzt. Az adakozás művészete nem könnyű. Az adakozónak számos lehetősége van arra, hogy "learassa a babért". Ha ezt teszi, nem kapja meg a díjat. Adományaink legyenek a "kegyelem virágai", amelyeket Istennek nyújtunk át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése