12 Éli fiai azonban elvetemült emberek voltak, nem törődtek az ÚRral.
13 A papok szokása a néppel szemben az volt, hogy ha valaki áldozatot mutatott be, odament a pap szolgája, amikor a húst főzték, kezében a háromágú villával,
14 és beleütötte az üstbe vagy fazékba, bográcsba vagy lábosba, és elvette a pap mindazt, ami a villára akadt. Így bántak egész Izráellel, amikor odajártak Silóba.
15 Sőt mielőtt elfüstölögtették a kövérjét, odament a pap szolgája, és ezt mondta az áldozó embernek: Adj a papnak sütni való húst, mert nem fogad el tőled főtt húst, csak nyerset!
16 És ha azt felelte neki az az ember, hogy előbb el kell füstölögtetni a kövérjét, és csak azután veheti el, amit megkíván, akkor ezt mondta neki: Most add ide, mert ha nem, erőszakkal is elveszem!
17 Igen nagy volt tehát az ifjak vétke az ÚR előtt, mert megutálták az emberek az ÚRnak szóló áldozatot.
"Éli fiai azonban elvetemült emberek voltak, nem törődtek az Úrral (nem ismerték az Urat)." (1Sám 2,12)
"Aki szeret, az az Istentől született, és ismeri az Istent." (Jn 4,7b)
Éli fiai "elvetemült emberek" voltak. Többnyire úgy mondják, azért voltak rossz magatartásúak és istentelenek, mert apjuk túlságosan gyengekezű volt. Igaz, hogy Éli nem volt elég szigorú (1Sám 3,13), de ez még nem magyarázza meg, hogy fiai miért voltak istentelenek. Sámuel minden kétséget kizáróan jobb nevelő volt, de az ő fiai sem jártak az Úr útján (1Sám 8,3).
Éli fiai nem ismerték az Urat. Némely fordítás így olvassa: "Nem törődtek az Úrral." Természetesen ezt jelenti a textus. De a Biblia arról, aki ellop az Úrnak hozott áldozatokból és erkölcstelen cselekedeteket követ el az Úr házában, egyszerűen ezt mondja: "Nem ismeri az Urat."
Ez a két fiatalember vallásos nevelésben részesült. A főpap fiai voltak. Ha napjainkban élnének, azt mondanánk, hogy vallásoktatásban vettek részt, bibliaórára és istentiszteletre jártak. Csakhogy "nem ismerték az Urat".
Itt érezzük, hogy mennyire képtelenek vagyunk bárkit is megtanítani az Úr ismeretére, mert "ismerni az Urat", ez személyes dolog. Ha nincs személyes kapcsolatunk Istennel, ki van zárva, hogy ismerjük őt.
A biblia ismerete feltétele annak, hogy megismerjük az Urat. Ugyanakkor Isten nem ismerése általában összefüggésben van a bibliaismeret hiányával. Elképzelhető azonban, hogy valaki kívülről meg tudta tanulni a Bibliát, anélkül, hogy ismerné az Urat.
"Aki szeret ... ismeri az Istent." Ez nem azt jelenti, hogy egy szerető szívű embernek, vagy "egy meleg személyiségnek", vagy bárki hasonlónak van igaz ismerete Istenről. Amit a textus jelent, az az, hogy Isten élete és szeretete átfolyik gyermekein. Csak akkor ismerjük Istent, ha már átéltük az ő szeretetét. És ha átéltük már az ő szeretetét, mi magunk is képesek vagyunk szeretni.
Ha bizonyságát adjuk a keresztyén szeretetnek életünkben, akkor ismerjük Istent.
Éli fiai "elvetemült emberek" voltak. Többnyire úgy mondják, azért voltak rossz magatartásúak és istentelenek, mert apjuk túlságosan gyengekezű volt. Igaz, hogy Éli nem volt elég szigorú (1Sám 3,13), de ez még nem magyarázza meg, hogy fiai miért voltak istentelenek. Sámuel minden kétséget kizáróan jobb nevelő volt, de az ő fiai sem jártak az Úr útján (1Sám 8,3). Éli fiai nem ismerték az Urat. Némely fordítás így olvassa: "Nem törődtek az Úrral." Természetesen ezt jelenti a textus. De a Biblia arról, aki ellop az Úrnak hozott áldozatokból és erkölcstelen cselekedeteket követ el az Úr házában, egyszerűen ezt mondja: "Nem ismeri az Urat." Ez a két fiatalember vallásos nevelésben részesült. A főpap fiai voltak. Ha napjainkban élnének, azt mondanánk, hogy vallásoktatásban vettek részt, bibliaórára és istentiszteletre jártak. Csakhogy "nem ismerték az Urat". Itt érezzük, hogy mennyire képtelenek vagyunk bárkit is megtanítani az Úr ismeretére, mert "ismerni az Urat", ez személyes dolog. Ha nincs személyes kapcsolatunk Istennel, ki van zárva, hogy ismerjük őt. A biblia ismerete feltétele annak, hogy megismerjük az Urat. Ugyanakkor Isten nem ismerése általában összefüggésben van a bibliaismeret hiányával. Elképzelhető azonban, hogy valaki kívülről meg tudta tanulni a Bibliát, anélkül, hogy ismerné az Urat. "Aki szeret ... ismeri az Istent." Ez nem azt jelenti, hogy egy szerető szívű embernek, vagy "egy meleg személyiségnek", vagy bárki hasonlónak van igaz ismerete Istenről. Amit a textus jelent, az az, hogy Isten élete és szeretete átfolyik gyermekein. Csak akkor ismerjük Istent, ha már átéltük az ő szeretetét. És ha átéltük már az ő szeretetét, mi magunk is képesek vagyunk szeretni. Ha bizonyságát adjuk a keresztyén szeretetnek életünkben, akkor ismerjük Istent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése