„Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” -(1 János 4,19)
A bolygók csak a naptól kapott fényt sugározzák vissza, s a szívből sem származik igazi szeretet Jézus iránt, mely nem magától az Úr Jézustól ered. Isten végtelen szeretetének, Isten iránt való szeretetünknek e túláradó forrásából kell fakadnia. Nagy és határozott igazság marad ez mindörökké, hogy mi nem más okból szeretjük Őt, hanem: mert Ő szeretett először minket. Iránta való szeretetünk hozzánk való szeretetének gyönge sarja. Csontot és velőt borzolgató csodálkozást érezhet mindenki, aki Istennek művét szemléli és abba elmélyed; de a szeretet lángját a szívben egyedül az Isten Szelleme gyújthatja meg. Milyen csoda, hogy közülünk bárkit is arra lehetett rávenni, hogy a Legszeretetreméltóbbat szeresse. Milyen csodálatos, hogy az Úr, aki ellen fellázadtunk, ilyen bámulatos szeretet-megnyilvánulása által kísérel meg ismét Magához vonni minket! Az Isten iránt való szeretetből egy morzsácskát sem találtunk volna magunkban soha, ha az az Ő szeretetének gyönyörűséges vetése által szívünkbe nem plántáltatott volna. A mi szeretetünk Isten szeretetének sarjadéka, amely szívünkbe lett öntve, de miután bennünk az Istentől született, Istenből is kell táplálkoznia. A szeretet üvegházi növény, nem olyan növény, amely magától virágzik az emberi talajban, ezt felülről jövő harmatnak kell megnedvesítenie. A Jézushoz való szeretet olyan virág, amely gyöngéd ápolást kíván, és ha semmi más táplálékot nem élvez, mint azt, melyet szívünk sziklája adhat, úgy hamar el kell hervadnia. Valamint a szeretet mennyből ered, úgy annak mennyei eledellel kell táplálkoznia is. A pusztában nem nőhet, csak ha onnan felülről mannával van táplálva. Szeretetnek szeretetből kell élni. Isten iránt való szeretetünk lelke és veleje az Ő hozzánk való szeretete.
„A szeretet hatalmát áldom,
Mely Jézusban tűnik elém;
Annak dicső nevét kiáltom,
Kitől én por szeretve vagyok;
Magammal én már nem gondolok,
A szeretet árjába hullok.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése