„…kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Lélek megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által. Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében. Ezért tehát, testvéreim, álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok. Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben.”

Magyarázat

Milyen jó érzés, ha egy jól elvégzett munka eredményét látjuk. Én különösen tudom csodálni, ahogy egy ház épül. Gyönyörködtet az, ahogy létrejön valami, ahogy végbemegy a változás.
Ez nem csak a látható világban működik.
Pál hálát ad azért a csodálatos munkáért, amit testvérei életében lát. Az Úr szeretetéért, kiválasztásáért, megszentelő munkájáért, elhívásáért. Nehéz megmagyarázni, hogy ezt a munkát hogyan érzékeli, miből veszi észre. Milyen jó, ha azzal a készséggel fordulunk egymás felé, hogy a három-egy Isten munkáját keressük és csodáljuk a testvéreink, embertársaink életében. Figyeled, keresed, látod ezt a munkát, hogy te is hálát adj mindezért? Imádkozz azért, hogy ne a hiányosságokat keresd másokban, hanem az elvégzett munkát, amiért hálát akarsz adni.
Ha ezzel a lelkülettel éljük meg kapcsolatainkat, az egyrészt azt bizonyítja, hogy bennünk is dolgozik Isten, másrészt így válunk segítővé az emberek számára.
Figyeld meg, hogy Pál is a hálaadása után bátorító tanácsokat ad a vigasztalásra, erősítésre szoruló testvéreknek. Nem kioktat, inkább buzdít. 
Ezzel ő maga is az Isten munkájának eszközévé válik. Hát ez a jó, ha nemcsak tétlenül csodáljuk, hogy építi Isten a házát, hanem részt is veszünk abban.

Imaáhítat
Imádkozzunk azért, hogy gyülekezeteink mentesek legyenek a szabadosságtól! (1Kor 8,9–13)
(Takács Zoltán)