1„Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, 2mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. 3Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, 4hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.”


Magyarázat:

A bűnösség lényege a bűntudat, a bezártság, a magyarázkodás, a kiúttalan kiútkeresés. Az élet Lelke törvényének lényege pedig az átélt és másokra is ragályos szabadság. Egy kérdés: ítéletközpontú, vagy életközpontú hívőség az, amit valaki követ? Az ítéletközpontú hívőség irányítói, lelki vezetői állandó felügyelet alatt tartják tagjaikat, az egész közösséget. Míg az életközpontú vezetők minden igyekezetükkel azon vannak, hogy a hozzájuk tartozók éljenek, az életet minél teljesebben élhessék. Ahogy maga Jézus is tette és mondta is: „Én azért jöttem, hogy éle­tet adjak, mégpedig teljes és bővelkedő életet!” (Egyszerű fordítás) Abban a világban, ahova Jézus hív bennünket, az Isten országában van az élet lényege. Akkor és ott lélekcsere, tudatcsere, hitcsere történik minden emberrel, miközben ő tudja, hogy – bár minden megváltozott – ő az továbbra is. Egy más élet, egy más világ tagjává vált, miközben addigi környezetében él továbbra is. De valaki mindent kívül-belül átfestett, átalakított. Jézus Krisztus abban a lélekben, aki magába engedi őt, olyan változást kezd el, ami mindent átír, mindent átalakít, minden rossztól megszabadít.

(Háló Gyula)