2017. október 4., szerda

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„És világosság lesz az estének idején.” -(Zakariás 14,7)


Sokszor nézünk várakozásteljesen a jövőbe, az öregség idejére és elfeledjük, hogy „világosság lesz az estének idején”.
 
A szentek közül némelyiknek élete legkedvesebb része az öreg kor. Balzsamos fuvallat érinti a tengerész arcát, amikor a halhatatlanság partjaihoz közeledik, csendesebb hullámok táncolnak hajója körül, gyönyörű vidék mosolyog felé, nyugalom uralkodik körülötte, mély, csendes, ünnepélyes nyugalom. Az öregség oltáráról eltűntek az ifjúi tüzesség hevesen lobogó lángjai, de megmaradt a komoly érzelem valódi lángja. A zarándokok elérték az „Én gyönyörűségem” földjét, azt a boldog mezőséget, mely a mennyországot képezi e földön. Angyalok látogatják, mennyei lég áramlik át rajta, a Paradicsom virágai nőnek benne, a légkört Szeráfok éneke tölti be. Némelyek évek hosszáig időznek itt, mások pedig csak néhány órára jönnek ide elköltözésük előtt, ez földi Éden. Szabad vágyódva várnunk azt a pillanatot, mikor az ottani gyönyörű bokrok árnyékában üdülhetünk, és addig megelégszünk a reménységgel, míg megérkezik az élvezet ideje. A nap, mikor leáldozik, nagyobbnak tűnik, mint mikor magasan van az égen és pompás fény aranyozza meg a lemenetelét kísérő felhőket. A fáradság nem képes megzavarni az öregség kedves alkonyának nyugalmát. A szív a drága tapasztalatok érett gyümölcseit gyűjti felüdülésül az élet vacsorájához és a lélek elkészül a nyugalomra. 

Az Úr népe világosságnak örvend még a halál óráján is, a hitetlenség remeg és retteg. Az árny leszáll, az éj jön, az élet végéhez közeledik. Óh, nem, kiált a hit, éppen most van vége az éjszakának és felvirrad a valódi nap. Megjött a világosság, a halhatatlanság világossága, Atyád arcának világossága. Tedd össze lábaidat ágyadon, nézd az üdvözült lelkek várakozó seregét! Angyalok visznek el téged. Élj boldogan, szeretett lélek, te elvitettél, integetsz kezeddel. 
Óh, most lesz világosság! A gyöngykapuk nyitva, az aranyutcák ragyognak a nemes jáspis csillogásától. 
Mi behunyjuk szemeinket, de te látod a láthatatlanokat. 
Élj boldogan, testvér, nálad már világosság van estének idején, nálunk még nem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése