Sok évvel ezelőtt Jamie és én leültünk egy kis “megbeszélésre”. Úgy éreztük, hogy ki kell mondanunk néhány dolgot. Valójában azt tettük, hogy átadtunk egymásnak egy listát arról, amiről azt gondoltuk, hogy a másik rosszul csinálja. Csodálatos módon ez a lista évekre visszamenőlegesen tartalmazott “adatokat”, és időnként egészen apró dolgokat is. Nyilvánvalóvá vált mindkettőnk számára, hogy pénztárkönyvet vezetünk minden dologról, amit rossznak gondolunk a másikban.
Ez nem isteni szeretet. Nem Jézus megbocsájtó szeretete, amiben nap, mint nap járhatunk és élvezhetjük közösségét. Ezért eldöntöttük, hogy abbahagyjuk a feljegyzések készítését. Nem tároljuk tovább azokat a dolgokat, amelyek megsértettek bennünket, és amiket a következő “megbeszélésünkre” tartogathatnánk. Először félelmetes volt. Olyan volt, minta minden lőszeredet kivennéd a fegyveredből, de rájöttünk, hogy nem vagyunk egymás ellenségei! Nincs szükségünk fegyverre, amit egymásra foghatunk!
Hoztunk egy döntést, hogy nem fogunk a másik kellemetlen tulajdonságain rágódni. Csak a jó dolgokon akartunk gondolkodni, és a többit Istenre bíztuk. Csodálatos volt látni, hogy milyen változást idézett elő ez a hozzáállás. Jézus szeretete sokkal jobban működött, mint a vádlásaink a házasságunk jobbá tételében.
A gonosz dolgokon való gondolkodás csak az önsajnálat, a düh és a keserűség tüzére önt olajat, amit Sátán akar fellobbantani közöttünk. A másoktól elszenvedett rossz dolgokon való gondolkodás felnagyítja a támadásokat, míg azok a ténylegesnél sokkal nagyobbá nem válnak. Az ördög szereti a szálka méretű sérülést megragadni, baseballütő méretűvé nagyítani, majd ezzel kiütni bennünket. Ne hagyd, hogy ezt tegye veled!
Határozd el magad arra, hogy nem tárolsz feljegyzéseket a téged ért sértésekről. Bocsáss meg és menj tovább, inkább a tiszta, szeretetreméltó és jó dolgokon gondolkozz (Fil. 4:8).
Akkor élvezni fogod az Ő békéjét. (Ézs.26:3.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése