2016. május 16., hétfő

Joel Osteen-Hozz békességet a környezetedre



„Mester, Mester, ébredj fel! Mindjárt meghalunk!” Jézus felkelt, parancsolt a viharnak és abban a pillanatban mindent átjárt a nyugalom.
Érdekes megjegyezni, hogy ezek a tanítványok látták Jézust, amint meggyógyította a bénát, a leprást és látták számos csodáját is. Azt gondolhatnánk, hogy mivel látták a csodáit, és mivel Jézus maga mondta nekik, hogy „menjünk át a tó másik oldalára”, elhitték, hogy ez sikerülni is fog. Azonban a kétség és a félelem belopódzott a hajóba. A tanítványok bepánikoltak és felkeltették Jézust.
A tanítványokhoz hasonlóan, mindig lesznek olyan emberek, akik megpróbálnak kimozdítani minket a nyugalomból. Lehet, hogy jó emberek, lehet, hogy jót akarnak, de hajlamosak a negatívumokra koncentrálni, felfújni a dolgokat és mindent krízishelyzetként kezelni. Ha hagyod, akkor ki fogják hozni belőled az aggódást és a félelmet. A sarkadra kell állnod és ellenállni nekik: „Én a nyugalmat választom. Ne ébressz fel az aggodalmaddal, a félelmeddel; ne ébressz fel a kételkedéseddel, hitetlenségeddel. Tudom, hogy még mindig Isten ül a trónon. Ő vitt át a múlton, és Ő fog keresztülvinni ezen a helyzeten is.
Az élet viharaihoz való hozzáállásunk befolyásolja a körülöttünk lévők válaszát. Ha Jézus páni félelemmel ébredt volna, „Oh, te jó ég! Ez tényleg nagyon durva!”, akkor lehet, hogy a tanítványok ijedtükben kiugrottak volna a hajóból. De mivel Ő nyugodt maradt, nem csak békességet hozott, hanem a körülötte lévő emberek is megnyugodtak.
Ha megőrzöd a nyugalmadat, akkor a családod is békésebb lesz. Amikor szilárd, következetes és jókedvű tudsz maradni a körülmények ellenére, mert Isten békessége lakozik a szívedben, akkor békességet hozol a környezetedre is.

„Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: "Hallgass el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett.” (Márk 4:39)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése