Napi áhítat-Szentlélekben egész az Atyáig mehetünk

Olvasmány: Ef 2,14–19

A bennünk élő isteni Lélek győz meg arról nehézségek és gyengeségek között is, hogy Isten az Atyánk.

„Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. Megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel, miután a kereszt által megölte az ellenségeskedést önmagában, és eljött, és „békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek”. Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.”

Magyarázat

Isten és az ember közössége igényli Isten teljességét. Krisztusban, Lélekben az Atyához. Az Örökkévaló nagyságát és jóindulatát mutatja megrendítő módon ez a teljesség. A Szentlélek ma is aktívan tapasztalható törekvése, hogy az emberi szívekben Krisztus áldozatára építve ösztönözze az embert megtérésre. Hallgatva megtérők bizonyságtételét, kétségünk sincs a Lélek egyedi és nélkülözhetetlen munkájával kapcsolatban.
E csoda megvalósulásához az ember teljességére is szükség van. Teljes lényünk, testünk, lelkünk, akaratunk, elménk és erőnk mind rászorul a Szentlélek megjobbító munkájára, és ezért valamennyinek érintetté kell válnia. Mi rendelkezünk szabadságunkból fakadóan önmagunk fölött, ezért nekünk kell olyan döntést hozniuk, ami utat nyit életünkben a Léleknek. Ez is része a megtérésnek.
Olyan lelki békességbe vezet, vonz a Lélek, ami egyébként embernek nem lenne megtapasztalható. Egészen helyreállítja azt a bűn által elrontott kapcsolatot, amit az ember már csak mesének tart. Korunkban nevetségesnek tűnik az imádság, és önámításnak a gondviselésbe vetett hit. Pedig mindez valóság. Vissza-, hazatalálhatunk az Atyához. Dicséret illeti ezért az Urat!

(Katona Béla)