Zsoltárok 139,23-24

„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!”

Isten előtt lenni, kitárni előtte önként szívünket, gondolatainkat, életünket, minden nyűgével és örömével együtt. Ezt jelenti az, amikor azt mondja a zsoltár írója, hogy: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!”[1]

Mint ahogy egy TV-szerelő sem erőszakolja rá magát az emberre, ha rossz a TV-je, úgy Isten sem erőszakosan és ránk kényszerítve érvényesíti akaratát. Istennek az tetszik, hogyha önként megyünk oda hozzá. És Ő nem hibáinkra fog tekinteni, hanem arra, aki megoldotta a hibáinkat. Ő az, aki ha kell, kiigazít, ha hibás úton járunk, aki terelget bennünket. Vele járhatunk az örökkévalóság útján, a hibátlanságban és tökéletességben, melyet Ő szán nekünk maga mellett.

– Uram dicsőség neked és kérlek mindig: „vezess az örökkévalóság útján”[2]

[1] Magyar Bibliatársulat 2004; Biblia, Zsolt 139,23