Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-AZ ÚRVACSORA

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mk 14,22-25 

22 És amikor ettek, vette a kenyeret, ádást mondott, és megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: "Vegyétek, ez az én testem."  
23 Azután vette a poharat, hálát adott, odaadta nekik, ittak belőle mindnyájan,
24 és ezt mondta nekik: "Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik.  
25 Bizony, mondom néktek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat iszom az Isten országában."

"Vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, odaadta nekik, ... vette a poharat, hálát adott, és odaadta nekik..." (Mk 14,22 és 23) 

Isten kegyelme az ő Igéjében érkezik hozzánk. Ha hiszünk, a mienk lesz. Isten Igéje számára lehetséges az, hogy közvetítse életünknek a kegyelmet, hisz az Ige Isten Lelke erejével jön. Isten Lelke a szívünkbe helyezi azt, amit fülünkkel hallunk.

További jóindulata jeleként Isten az úrvacsorával erősíti meg hitünket. Itt nagyon közvetlen módon biztosít minket kegyelméről. Amikor magunkhoz veszünk egy darab kenyeret, Krisztus azt mondja, hogy ő testét adta értünk. Azt akarja, hogy megegyük azt a kenyeret, és higgyük el, hogy ő úgy szeretett bennünket, hogy meghalt értünk. Aztán innunk kell bort a kehelyből. Így hát nemcsak halljuk, hanem ízlelhetjük is, hogy Isten megbocsátotta bűneinket, mivel Jézus vérét ontotta értünk. Hinnünk kell, hogy ez egyszer s mindenkorra megtörtént értünk. Nem kell fizetnünk bűneinkért, és nem kapunk büntetést bűneinkért. Ez már megtörtént. Nem az úrvacsorában történik meg. Az úrvacsora biztosít minket arról, hogy ez egyszer s mindenkorra megtörtént a Golgotán. Emlékezünk, hiszünk és örvendezünk. Valami történik is úrvacsora közben. Eszünk egy darab kenyeret, és iszunk egy korty bort vagy szőlőlevet. Ez egyfajta étkezés. Rendesen azért eszünk ételt és azért iszunk folyadékot, hogy éljünk és végezhessük munkánkat. Most azonban Jézus saját magával táplál bennünket. Ereje az ő Lelke által költözik belénk. Megerősít minket, hogy élhessünk és végezhessük a munkát, melyre ő hívott el. Midőn úrvacsorát ünneplünk, feltétlenül vissza kell tekintenünk és emlékeznünk kell a Golgotára. Fel kell néznünk, és látnunk kell az élő Urat, aki most adja nekünk mindazt, amire szükségünk van. És ne felejtsünk el magunk köré nézni: itt van a többi bűnös, akiket ő megváltott és testvéreinkként nekünk adott. Az Úr azt is akarja, hogy előre tekintsünk. Azt akarja, higgyük, hogy vele való közösségünk örökké tart, és hogy ő már készít egy még nagyobb ünnepet.