Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Elhatott a hír felőlük a jeruzsálemi gyülekezet fülébe, és kiküldték Barnabást egész 
Antiókhiáig.(Csel 11,22.)

Az antiókhiai nagy ébredés nem maradhatott titokban. Híre eljutott Jeruzsálembe is. Mit szóltak a "régi" keresztyének az "újakhoz"? Elkerülték mindkét tévutat, az új mozgalom elutasítását éppúgy, mint annak minden megvizsgálás nélkül való elfogadását. Úgy határoztak, elküldik Barnabást, hogy gondosan vizsgálja meg faluról falura járva a fejleményeket.
Nem mindenki alkalmas ilyen feladat elvégzésére, ezért választott a gyülekezet egy kipróbált férfit: Barnabást, aki hittel és Szentlélekkel volt teljes. Emberi képzettség és tudomány nem lett volna elég (l.Tim 3,6; Jak 3,1). Hogy Barnabás megfelelő ember volt erre a feladatra, azt mutatja már a 23. vers is: "Amikor odaért, látta az Isten kegyelmét".
Megvolt tehát az adománya arra, hogy különbséget tudjon tenni az emberi munka és Isten munkája között. Az ébredési időkben pedig ez egyáltalán nem könnyű, mivel az emberi erőlködés és vágy Isten munkájával együtt jelenik meg.
Barnabásról azt olvassuk tovább: "örvendezett". Jézus Krisztusnak igazi szolgái nem maradhatnak hidegek és kritikusok Istennek valóságos munkáit látva. Szívük megtelik örömmel. Ez az öröm azonban józan és higgadt marad, nem felejti el, hogy az újonnan megtérteknek meg kell erősödniük. Ezért folytatódik így az Ige: "intette mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban". Ebben a tanácsban minden benne van, ami az új hívőknek az életútjára szükséges. Semminek sem szabad a Jézus Krisztussal való kapcsolatukat meglazítani, vagy megzavarni! Mindennek erősíteni és elmélyíteni kell. (Jn. 2,27). Barnabás munkájának nagy eredménye volt. A 24. vers azt mondja: "Nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz". Nem emberi pártnak, nem vallásos felfogásnak, nem egy meghatározott dogmatikának lettek hívei ezek az emberek, hanem az Úrnak! Boldog az a hely, ahol ilyen Barnabás-munka folyik az ébredés idején.