Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Az én atyám Istene segítségül volt nékem.      2Móz 18,4

Ma lélekben hadd vegyünk részt Mózesnek, Isten emberének egyik ünnepnapján! Azon az ünnepen, amikor nevet adott második fiának. Fiát Eliézernek nevezte, ami magyarul azt jelenti: az én Istenem segítség. Ennek a névnek a jelentősége számunkra is épülés és áldás lehet. Mózes dicséri Istent, amikor a múltra, a jelenre és a jövőre néz. Nagy csodát lát Mózes a múltban. A fenti Ige így folytatódik: Az én atyám Istene segítségül volt nékem, és megszabadított engem a Fáraó fegyverétől. Mózes visszagondol érett férfikorában való megmenekülésére, amikor elfutott a Fáraó elől. De gondol itt a kicsiny gyermekkorában való megmenekülésre is. Szülei hite által mentette meg Isten őt a korai haláltól. Már mint kisgyermek megtapasztalta Mózes Isten hűségét; azért dicsőíti Őt. Mi is dicsőítsük őt! Ő ugyanaz a hűséges Isten, aki fölöttem is kiterjesztette kezét, aki életemet a hosszantartó betegségből megmentette, és nagy irgalmassággal vezette. De nemcsak a testi segítségért mondjunk hálát. Van a pokolnak is Fáraója, akinek a hatalmából a hűséges Isten sokunkat kimentett. Neki legyünk örökké hálásak! Ebben az Igében: "Az én atyám Istene segítségül volt nékem" annak az embernek a hálája szólal meg, akit Isten olyan úton vezetett, amely testének nem tetszett. Mózesnek nagy tervei voltak. Ő akarta Izraelt megszabadítani. Isten azonban megszégyenítette. Mint hontalan menekült, összetört, megalázott ember élt Midián pusztájában. Hogyan fogadta ezt Mózes? Duzzogott? Haragudott azért, amiért a magasból lezuhant, amiért legszebb férfiéveit juhászként kellett eltöltenie? - Nem, ő dicsőítette atyjának Istenét. *(Ennek és a következő áhítatnak a gondolatai abból a prédikációból valók, amit Christlieb lelkész szolgálatának 25. éves jubileumán mondott el.)