2017. március 3., péntek

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-A belső ellentét feloldása



   "Ó, én nyomorult ember! Kicsoda szabadit meg engem a halálnak ebből a testéből? Hálát adok az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. "

(Róma 7, 24-25)  

A halálnak ez a teste velünk született természetünk, melybe belefészkelte magát a bűn és a halál. Ki hoz most már szabadulást? Nyilvánvaló, hogy ez a belső ellentét és hasadás nem maradhat mindig így, különben a keresztyén élet merő nyomorúság lenne. Sok magyarázó a Rómaiakhoz írt levél 7. fejezetében a keresztyén ember természetes állapotát látja megrajzolva. Van is ebben valami igazság. A törvény nélküli állapotunk egyszer s mindenkorra megszűnt. Pál így mondja ezt: "Én pedig egykor törvény nélkül éltem". Akit egyszer igazán felébresztettek már a bűn álmából, nem maradhat meg abban továbbra is és nem követhet el többé bűnt büntetés nélkül. Az Isten törvénye újra meg újra fenyegetőleg mered az emberre még akkor is, ha csak olykor esik vissza. A belső hasadtság állapota tehát még azoknál sem szűnik meg azonnal, akik hitre jutottak.

Erre a fontos kérdésre: "kicsoda szabadít meg engem?" Istennek legyen hála, csak egy válasz van: Krisztus Jézus, a mi Urunk. Ő szabadít meg minket a bűn szolgaságától és átkától. De csak az él ilyen szabadsággal, aki hittel Krisztusra tekint. Amint tekintete hit dolgában meghomályosul, az ember ismét visszaesik a törvény alatti állapotába. Ezért van az, hogy még Isten gyermekei is gyakran így sóhajtoznak: "Nem a jót cselekszem, amit akarok, hanem a rosszat teszem, amit nem akarok." Az ember a maga erejéből nem is jut tovább, mint egy szívszaggató jajkiáltásig. A győzelem nincs bennünk, hanem úgy adatik nekünk Jézusban és hit által.

A Római levél 7, 25 pontosan ezt mondja: "Ezért bár én, azaz a magam személyében Krisztus nélkül, az Isten törvényének szolgálok az elmémmel, de testemmel a bűn törvényének." Ennyire viszi az ember önmagában. De Istennek legyen hála, nincs többé kárhoztató ítélet azok felett, akik a Krisztus Jézusban vannak, azaz őrá támaszkodnak. A cél: győzelmes élet a Krisztusban. De ez nem megy ingadozások és visszaesések nélkül. Addig nem is kaphatunk bepillantást ebbe az örömüzenetbe, amíg nem kerültünk először a törvény alá, nem vettük fel a harcot a bűnnel és nem ismertük fel megrendülten vétkeink és tehetetlenségünk halálos voltát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése