Az újjászületés az üdvösség alapjához tartozó dolog. Arra kell tehát törekednünk, hogy tényleg és valóságosan „újjászülessünk”. Sokan beképzelik maguknak, hogy újjászülettek, holott az nem igaz. Mondom nektek, hogy a keresztyén név még nem felel meg a valódi keresztyén lényének. Nincs annak semmi értéke, ha valaki keresztyén országban, keresztyén szülőktől származott és a keresztyén hit vallójának tekintik, hogy ha más valami nem járul ahhoz, a Szentlélek ereje által való „újjászületés”. Az újjászületés titokteljes, emberi nyelven nem lehet azt kimondani. „A szél ahová akar fújni, fúj és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jön és hova megy: így van mindenki, aki Szentlélektől születik”. Minden esetre olyan változás, amely felismerhető és érezhető. Felismerhető a szent életben és érezhető benső kegyelmi tapasztalatok folytán. Ez a nagy mű természetfeletti dolog. Ezt a működést az ember önmagában és önmagától nem hajthatja végre. Új és felülről származó ténykedés jön létre az emberben, mely dolgozik a lelken, megújítja a szívet és megindítja az egész embert. Nem nevemnek megváltozása, hanem lényemnek megújulása ez, annyira, hogy már nem az az ember vagyok, aki különben voltam, hanem új ember az Úr Jézus Krisztusban. A hullát megmosni és felöltöztetni egészen más, mint azt megeleveníteni. Az elsőt az ember megteheti, az utóbbira Isten képes egyedül. Tehát, ha „Istentől születtél”, vallomásod így hangzik: „Ó, Úr Jézus, örök Atya, Te szültél újjá engem, ha Szellemed nem lehelte volna belém az új, szent és lelki életnek leheletét, mindez ideig „halva” maradtam volna „a bűnben és vétekben”. Mennyei életem csupán Tőled származik. Neked köszönöm azt. Az én életem elrejtetett Krisztussal az Istennél. Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” Az úr segítsen teljes bizonyossághoz ebben a dologban, mert az újjá nem születés megmentetlen, ki nem békített, Isten és reménység nélkül való állapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése