Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-KRISZTUS FOGLYA

A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 9,10-20

10 Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: "Anániás!" Ő így válaszolt: "Íme, itt vagyok, Uram." 11 Az Úr pedig így szólt hozzá: "Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában Sault, akit Tarzuszinak neveznek: mert íme, imádkozik, 12 és látomásban látja, hogy egy Anániás nevű férfi jön be hozzá, és ráteszi a kezét, hogy lásson." 13 Anániás így válaszolt: "Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben, 14 és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet." 15 Ezt mondta neki az Úr: "Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé. 16 Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért." 17 Anániás pedig elment, és bement abba a házba; rátette kezét, és ezt mondta: "Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel." 18 És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és megkeresztelkedett, 19 majd miután evett, erőre kapott. Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal, 20 és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia.

"Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért."

(ApCsel 9,16)

Saul beleegyezett István halálos ítéletébe. Égett a vágytól, hogy eltörölje a "keresztyének szektáját". És hajlandó volt Damaszkuszba menni, hogy foglyokat ejtsen a szanhedrinnek (=a zsidók nagy tanácsa). Valóban önként vállalkozott a munkára. A keresztyének elmenekültek és imádkoztak: "Urunk ments ki minket a tárzuszi Saul kezei közül". Azután az élő Úr találkozott Saullal a damaszkuszi úton. Saul egyetlen egy foglyot sem ejtett Damaszkuszban. Ehelyett őt magát vezették be a városba, mint Jézus Krisztus foglyát. Anániásnak kellett Saullal közölni a kegyelem evangéliumát. Ez az evangélium megmenti majd Sault és arra fogja képessé tenni őt, hogy megmentsen sokakat másokat. Az Úrnak kész terve volt Saullal: "...meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért." Úgy hangzik ez, mintha az Úr meg akarna fizetni Saulnak. Saul szenvedést okozott a keresztyéneknek, mostantól fogva neki kell Krisztusért szenvednie. Ha így értelmezzük az Úr szavait, akkor elfelejtjük, hogy Ő mindenkit ugyanolyan módon hív el ("Kövess engem!"), és ugyanazokkal a feltételekkel ("Vedd fel a keresztedet!"). Igaz, nem ugyanaz a programja minden követője számára. Pált hasznosabbá tette, mint bármelyikünket. Ezért a teher is, amit Pálnak hordoznia kellett, nagyobb volt annál, amilyent a legtöbbünk hordoz. A Krisztusért való szenvedés nem kivételes, és az, hogy Jézus számára hasznosak vagyunk, nem a keveseknek van fenntartva. Mind a szenvedés, mind a hasznavehetőség hozzátartozik ahhoz a mindennapi keresztyén élethez, amelyre mindnyájan el vagyunk hívva. Az is normális, hogy a szenvedés terhe nagyobb lesz, amikor a szolgálat mértéke megnő. Ugyanolyan mértékben az öröm mélyül, és a közösség meghittebb lesz, amikor Jézus szenvedése megvalósul követőinek életében. Isten programja számunkra más és más, de a tanítványság alapvetően ugyanaz. Az Úr mindegyikünknek több dicsőséget és több szenvedést rendel, ha azonosulunk az Ő nevével.