Sokszor hallom: az a fő, hogy egészség legyen! E mondás mögött az a gondolat húzódik meg, hogy a legfőbb kincsünk az életünk, amely annyira törékeny és kiszolgáltatott, mint a virág a mezőn. Mi lehetne tehát fontosabb, mint az élet?
A Bibliában sokféle módon találkozunk azzal a kérleléssel, hogy ne az életünkhöz ragaszkodjunk bármi áron. "Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én értem és az evangéliumért, az megtalálja azt." Márk evangéliuma 8.35; "...Légy hű mindhalálig, és neked adom az életnek koronáját." Jelenések 2.10 Vagy inkább úgy kellene megfogalmaznunk ezt, hogy arra kér minket a Biblia, hogy igazán ragaszkodjunk az életünkhöz?
A zsoltáríró megtalálta életének forrását: "Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet. Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít." Zsoltár 63.1-4 (RÚF) A szentélyt szemlélve, ahol minden Krisztusra és a bűnrendezésre mutatott látta meg, hogy Isten az élet forrása, és a kegyelem, amely lehetővé teszi a vele elveszített kapcsolat helyreállítását a legnagyobb kincs számunkra.
Vajon eljutunk-e mi is erre a felismerésre, és megszületik-e bennünk a vágy, hogy Istennek hálát adjunk a kegyelméért, amely életet jelent számunkra?
Legyen áldott a napod!
Bejegyezte: Hiti
A Bibliában sokféle módon találkozunk azzal a kérleléssel, hogy ne az életünkhöz ragaszkodjunk bármi áron. "Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én értem és az evangéliumért, az megtalálja azt." Márk evangéliuma 8.35; "...Légy hű mindhalálig, és neked adom az életnek koronáját." Jelenések 2.10 Vagy inkább úgy kellene megfogalmaznunk ezt, hogy arra kér minket a Biblia, hogy igazán ragaszkodjunk az életünkhöz?
A zsoltáríró megtalálta életének forrását: "Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet. Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít." Zsoltár 63.1-4 (RÚF) A szentélyt szemlélve, ahol minden Krisztusra és a bűnrendezésre mutatott látta meg, hogy Isten az élet forrása, és a kegyelem, amely lehetővé teszi a vele elveszített kapcsolat helyreállítását a legnagyobb kincs számunkra.
Vajon eljutunk-e mi is erre a felismerésre, és megszületik-e bennünk a vágy, hogy Istennek hálát adjunk a kegyelméért, amely életet jelent számunkra?
Legyen áldott a napod!
Bejegyezte: Hiti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése