,,Ezt mondta az Úr afel Ajba, meglásd, kezedbe adom.,, -Józs 8,1
Ai ragyogó győzelmet aratott. Izraelt legyőzték és Sébarimig üldözték. Miután azonban az átok megszűnt, Isten Józsué kezébe adta Ait. A várost elfoglalták, és romhalmazzá változtatták, amely minden időkre az is maradt.
Lélekben járuljunk most e romokhoz és kérdezzük meg, mit mondanak nekünk! Mondanivalójuk kettős.
Isten népének ezt prédikálják ezek a romok: Bátrak legyetek akkor is, ha nehézségek adódnak utatokon! Ne csüggedjetek el, ha vereséget szenvedtek!
Jóllehet Aj feltartóztathatta Izraelt, mert Isten népének megtisztulásra volt szüksége, de tartósan nem állhatott ellent neki. Minden időkre nézve igaz az Ige: "az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk" (1.Ján 5,4).
Isten népe ellenségeinek pedig ezt hirdetik Ai romjai: Ne örüljetek mindjárt, ha a kegyeseket legyőztétek.
Mikor Aj harcosai Izrael ellen másodszor is előrenyomultak és győzelemittasan kergették a cselvetésből megszaladt izraelitákat, mindjárt észrevették, hogy a hátuk mögött lángokban áll városuk.
Egy hátulról betört hadsereg elfoglalta Ajt.
Hasonló módon járnak Isten ellenségei az utolsó időkben.
Amikor az antikrisztusi világ a legnagyobb győzelmét ünnepli, és úgy véli, hogy Isten népét kiirtotta, meg fog jelenni az Úr Jézus, hogy ellenségeivel hirtelen végezzen.
Mikeás próféta így jövendölt: "Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a sötétségben ülnék is, az Úr az én világosságom" (Mik 7,8).
Ha egyszer-egyszer a sötétségben ülünk is, az még nem olyan nagy baj, csak a sötétség ne üljön bennünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése