"Majd feltekintett az égre... "- (Márk 7, 34)
Ismételten ezt olvashatjuk Jézussal kapcsolatban.
Mindent az Atyától várt s mindent ajándékképpen felülről vett. Így tekintett fel akkor is, amikor 5000 éhes ember táborozott körülötte és csak öt kenyér és két kis hal állt rendelkezésére. Mégsem e készlet kicsinységét nézte, hanem Atyjának gazdagságával számolt. Lázár sírjánál ugyancsak feltekintett. Nem a halál reménytelenségét látta, hanem Atyjának életadó dicsőségét. Így tekintett fel akkor is az égre, amikor a süketnéma állt előtte.
Tekintetét nem az emberi nyomorúság kötötte le, hanem Isten felülmúlhatatlan ereje.
Jó annak, aki felfelé tud tekinteni. Isten gyermekeinek lehet és szabad ezt tenniök.
Jó annak, aki felfelé tud tekinteni. Isten gyermekeinek lehet és szabad ezt tenniök.
"Szemeim mindenkor az Úrra néznek" - mondja Dávid (Zsolt 25, 15). Neki is megvolt ez a hitbeli látása. Itt lent sokszor csak bajt, szenvedést, nehézségeket és akadályokat lát az ember, és aki nem tud felfelé tekinteni, az kedvetlenül, komoran és szomorúan nézi mindezt.
De "akik őrá néznek, azok felvidulnak" (Zsolt 34, 6)
Amikor Anna, Sámuel édesanyja, kitárta szívét Isten előtt, még a tekintetét is elfordította életének megalázó, elszomorító és nyomasztó körülményeiről és nem látszott többé szomorúnak.
A gond-teli tekintet eltűnik, ha az ember valóban fel tud nézni arra, aki minden nehézségnek véget vet és segíteni tud. Gyakran kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor az ember még a kezeit sem tudja összekulcsolni s nem telik tőle még egy egyszerű imádság sem. Így történt Nehemiással is, amikor Artaxerxes király előtt állt s az megkérdezte tőle, hogy miért olyan szomorú. Nehemiás szívét bánat marta szeretett Jeruzsáleme miatt. Akkor még romokban hevert a város.
De félt mindezt elmondani a királynak, hiszen annak kegyeiből nyerte el a főpohárnoki tisztséget. Attól kellett tartania, hogy a király esetleg rossz néven veszi tőle Jeruzsálemhez való ragaszkodását, amikor olyan ragyogó állással ruházta fel. De végül mégis nyíltan előállt bajával és a király megkérdezte tőle, hogy mit kíván.
Nehemiás legszívesebben hosszabb szabadságot kért volna, hogy azalatt Jeruzsálembe utazzék. De belül tépelődött: szabad-e ezt kérnem?
Nem esem-e ki a király kegyeiből? "Ekkor könyörögtem a menny Istenéhez.
"Csendes, de sürgető tekintetet vetett felfelé s íme, minden nagyszerűen elintéződött.
Boldog ember az, aki fel tud tekinteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése