Ha magányos úton jársz, olvasd el János 17-et! Ebből világosan megérted, miért vagy ott, ahol vagy: Jézus azért imádkozott, hogy mint Ő, egy légy az Atyával. Segítesz-e Istennek abban, hogy meghallgassa ezt az imádságot, vagy más célt tűztél ki magad elé? Amióta tanítvánnyá lettél, nem lehetsz többé olyan független, amilyen ezelőtt voltál. Istennek nem az a célja, hogy feleljen imádságunkra, de az imádság által fel tudjuk fogni Isten elgondolását, és ezt teszi világossá a főpapi ima (Jn 17). Egyetlen imádság van, amit Istennek meg kell hallgatnia, ez Jézus imádsága: "Hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk". Ennyire szorosan egyek vagyunk-e Jézus Krisztussal? Isten nem törődik a mi terveinkkel; nem kérdi meg: "Akarsz-e átmenni ezen az elhagyatottságon, ezen a felforduláson?" Ő megengedi ezeket, hogy a célját elérje. Ezek a dolgok, amiken így át kell mennünk, vagy szelídebbé tesznek, jobb, nemesebb férfiakká és nőkké, vagy még gáncsoskodóbbak, hibakeresőbbek, még inkább a magunk útjához ragaszkodók leszünk. A velünk történő dolgok vagy gonoszokká vagy szentekké tesznek. Ezt pedig az dönti el, hogy milyen kapcsolatban vagyunk Istennel. Ha azt mondjuk: "Legyen meg a te akaratod", elnyerjük a János 17 vigasztalását; az a tudat vigasztal, hogy a mi Atyánk a maga bölcsessége szerint cselekszik. Amikor megértjük mit akar Isten, többé nem leszünk hitványak és cinikusok. Jézus nem kevesebbet kért a számunkra, mint a vele való teljes egységet, mint ahogyan Ő egy volt az Atyával. Sokan távol állunk még ettől, de Isten mégsem akar magunkra hagyni, amíg eggyé nem leszünk vele, mivel Jézus imádkozott ezért az egységért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése