Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne.” 
(Jelenések 21,23)

Odafent, abban a jobb világban az örök hajlékok lakói függetlenek minden ideiglenes szükséglettől Nem szükséges ruhájukat megújítani, az Istentől készített igazság tiszta selyméből való fehér ruha sohasem kopik el, sem be nem piszkolódik. Nem szűkölködnek orvosság nélkül, hogy betegségükből kigyógyuljanak, mert az ott lakók közül egy sem fogja mondani: „Gyenge vagyok”. Nincs szükségük az alvásra, hogy testük megújuljon és erőhöz jusson: nem nyugszanak sem éjjel, sem nappal, hanem dicsérik Őt fáradhatatlanul az Ő nagy templomában. Nincs szükségük olyan környezetre, mely őket vigasztalja és felüdítse. A hozzájuk hasonló társaságokból származható boldogság és öröm nem játszik lényeges szerepet boldogságukban, mert az ő Urukkal való közösség a legmagasabb igényüket is teljesen kielégíti. Nincs szükségük tanítóra. Semmi kétséget sem szenved az, hogy társalognak egymással isteni dolgokról, de erre nem okulás szempontjából lesz szükségük. Nem szükség abból tanítást nyerniük, Istentől lesznek mindnyájan taníttatva. 

Az alamizsnák a mi számunkra a király kapuiban osztatnak ki, ők azonban részt vesznek lakomáján. Itt egy hű barát karjára támaszkodunk, ők pedig ott Szerelmesünk karjára támaszkodnak egészen egyedül. Itt rá vagyunk utalva társaink segítségére, ők pedig ott Krisztusban találják fel mindazt, amire szükségük van. Itt a veszendő eledelre fordítjuk tekintetünket és olyan ruhára, mely megavul és a moly megemészti, nekik pedig ott Istenben lesz menedékük. Itt fogjuk a vedret és tele merítjük a kútból vízzel, ők azonban forrásból isznak, és élő vízzel nedvesítik ajkukat. Itt angyalok hozzák nekünk az üdv üzenetét, ott azonban nincs szükségük többé a menny angyalaira. Nekik nem szükséges ott, hogy egy Gábriel adja át Isten szeretetének bizonyságát, mert színről-színre fogják Őt látni. 

Óh, milyen boldog idő lesz az, ha túl leszünk minden közvetítésen és közvetlen Isten karjára támaszkodhatunk! 

Mily magasztos óra, amikor Isten, nem az Ő teremtménye, - amikor az Úr, nem pedig az Ő műve lesz naponkénti örömünk és gyönyörűségünk az örök üdvösségben!