Olvasmány: Róm 11,11–18
Lelked mélye hordozza egész sorsodat. Tápláld, éltesd!
11„Kérdem tehát: azért botlottak meg, hogy elessenek? Szó sincs róla! Viszont az ő elesésük által jutott el az üdvösség a pogányokhoz, hogy Isten féltékennyé tegye őket. 12Ha pedig az ő elesésük a világ gazdagságává lett, veszteségük pedig a pogányok gazdagságává, akkor menynyivel inkább az lesz, ha teljes számban megtérnek. 13Nektek, pogányoknak pedig azt mondom: ha tehát én pogányok apostola vagyok, dicsőítem szolgálatomat, 14mert ezzel talán féltékennyé tehetem véreimet, és így megmentek közülük némelyeket. 15Hiszen ha elvettetésük a világ megbékélését szolgálta, mi mást jelentene befogadtatásuk, mint életet a halálból? 16Ha pedig a kenyér első zsengéje szent, a tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok. 17Ha azonban az ágak közül egyesek kitörettek, te pedig vad olajfa létedre beoltattál közéjük, és az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél, 18ne dicsekedj az ágakkal szemben. Ha mégis dicsekszel: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.”
Pogányságból megtért keresztények elbízták magukat Rómában, és többnek, jobbnak gondolták magukat a zsidóknál. Elbizakodottságukban azt is képviselték, hogy Isten végérvényesen elvetette Izraelt. Ez a gondolat – sajnos – máig megtalálható a keresztény világban.
Pál szavai egyértelműek, „Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott” (Róm 11,2).
Mi is ugyanabba az olajfába oltattunk bele, mint Ábrahám, Mózes vagy Dávid. A Biblia egyértelmű kijelentése, hogy Isten nem vonja vissza ígéreteit, hűséges marad a szövetségéhez, így Izrael is fontos szerepet kap még az üdvtervben. Alázatra kell intenie ennek az igazságnak. Egyrészt tisztelnünk kell azt a népet, amely évszázadokig egyedül képviselte az Urat a földön, akiken keresztül a Szentírás egy része eljuthatott hozzánk. Ugyanaz a gyökér táplálta Ábrahám fiait, mint bennünket. Ugyanaz az Isten tartotta meg őket, mint bennünket. Tanulnunk kell Izrael példájából, akik hitetlenségük miatt törettek ki. Mi sem maradunk meg, ha nem maradunk meg Jézus szeretetében, ha leszakadunk az éltető tőről. Addig van csupán életünk, amíg szoros kapcsolatban maradunk Teremtőnkkel és Megváltónkkal.
(Merényi Zoltán)
(Merényi Zoltán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése