Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Annak okáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el.” -(2 Korintus 6,17)

Habár a keresztyén e világban él, mindazáltal ne legyen e világból való. 

Különbözzön attól életének magasztos célja által. „Krisztus” legyen „az ő élete”. Akár eszik, akár iszik vagy bármi egyebet cselekszik, mindent az Isten dicsőségére tegyen. Gyűjthettek kincset magatoknak, de a mennybe gyűjtsétek azt, hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti és a lopók ki nem ássák, sem el nem lopják. Iparkodhattok meggazdagodni, de az legyen dicsekedésetek, hogy „gazdagok vagytok hittel és jó cselekedetekkel”. 

Élvezhettek örömöket, de ha örömötök van, énekeljetek, „nagy kedvvel énekelve i ti szívetekben az Úrnak”. Ne szabjátok magatokat e világhoz sem szellemetekben, sem hajlamaitokban. Ha alázatosak maradtok Isten előtt, ha mindenkor megemlékeztek az Ő jelenlétéről, ha örültök a Vele való társaságnak és ha törekedtek akaratát megismerni, akkor bebizonyítjátok, hogy mennyei nemzetség vagytok. Hasonlóképpen „szakítsátok el magatokat” e világból cselekedeteitek által is. Ami jó és helyes, azt tegyétek, ha károtokra van is. Ami igazságtalan, ha az nagy nyereséggel járna is, gyűlöljétek azt, mint bűnös dolgot, Mesteretekért. 

Ne legyen közösségetek a sötétségnek ama haszontalan cselekedeteivel, hanem meg is feddjétek azokat. Járjatok méltóképpen magas hivatalotokhoz és választásotokhoz.
Kedves keresztyén, gondold meg, hogy te a királyok királyának fia vagy.
Azért óvd meg magadat a világ szennyétől. Ne piszkold be azokat az ujjakat, melyek nemsokára a mennyei aranyhárfa húrjait fogják pengetni. Ne hagyd szemeidet a testi kéj ablakain betekinteni, melyek nemsokára szépségében látják a Királyt. Ne szennyezd be lábaidat posványos mocsárban, hisz azok nemsokára a mennyei város aranyutcáin fognak járkálni. 

Ne engedd megtelni szívedet gőggel és keserűséggel, mert kevés idő múlva a menny tölti azt meg és végtelen örömtől fog áradozni.
„Utánam! Krisztus így kiált,
Keresztyének mindnyájan!
Ki-ki tagadja meg magát
S a lábaim nyomában
Engem követve lépjetek,
Felvévén kereszteteket!”