Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-MÚLIK AZ IDŐ

A mai napon olvasandó igeszakasz: Gal 4,1-7

1 Azt mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek, 2 hanem gyámok és gondozók fennhatósága alatt áll az apa által megszabott ideig. 3 Így mi is, amikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve szolgaságra. 4 De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, 5 hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. 6 Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: "Abbá, Atya!" 7 Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is.

"De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát."

(Gal 4,4)

Természetesnek tűnik, hogy úgy gondoljunk az időre és a történelemre, mint valami körforgásra, mivel így jelenik meg előttünk, lelki sötétségben élők előtt. Az emberi lét a születés, a növekedés, az érett kor és a halál ciklusain rohan át. Úgy látszik, hogy egy-egy nép ugyanazt a pályát futja be: feltűnik, életerőssé, virágzóvá válik, hanyatlani kezd, majd eltűnik. A négy évszak is azt a látszatot kelti, mintha a természet nagy körforgásában csupán négy küllő lenne. Ha egyszer elfogadtuk, hogy minden ciklikusan halad, elveszítettük a lehetőségét annak, hogy az életnek bármiféle értelmet, a történelemnek bármiféle jelentést tulajdonítsunk. Ami fenn van, egyszer lekerül, ami lenn van, ismét felkerül. Körbejárunk, és mi magunk egy nagyobb körforgás része vagyunk. Körbe-körbe forgunk és közben bennünket is forgatnak. Talán van ott valaki vagy valami a kormánynál. Ki tudja? A Biblia arra tanít bennünket, hogy egészen másként szemléljük az életet és az időt. Beszél "az idő teljességéről", amikor Isten elküldte Fiát, és az "utolsó napról", amikor a Fiú ismét eljön. A "teljesség" szó megjeleníti előttünk egy hordónak a képét, amelybe víz folyik. Mindegyik csepp növeli az összmennyiséget. És végül a hordó tele lesz. Az élet, az idő és a történelem nem az, mint aminek látszik. És a mai nap, vagyis január 24. nem csupán egy másik küllő egy nagy kerékben, ami egyre csak forog. Nem egy másik menet a körhintán, nem egy másik futam az élet bűvös körében. Nem, hanem egy másik csepp Isten hordójában. A napok és a hetek "elfolynak" és mi öregebbek leszünk. De e napok folyásának célja van. Isten az, aki figyeli és szabályozza a folyamatot. Hamarosan hallani fogjuk a főangyal szavát. Felhangzik a trombita hangja, mert "az a nap" eljött. "Állj! Betelt az idő!" Az idő múlik. Meg kell tanulnunk, hogy hogyan használjuk ki. Ne félj, de ne légy meggondolatlan sem. Isten országa közeledik.