"Kicsoda vagy, Uram?" (Csel 26,15) |
"Rajtam volt erős keze, hogy tanítson engem" (Ézs 8,11). Ha az Úr beszél, akkor nincs kibúvó, mert szava úgy hat ránk, hogy rabul ejti egész értelmünket. Szólott-e már az Úr valaha egyenesen neked? Ha igen, akkor nem érthetted félre: olyan bensőséges türelemmel szólt, mégpedig a neked legérthetőbb nyelven: nem a füleden, hanem életkörülményeiden keresztül. Istennek szét kell rombolnia saját meggyőződésünkbe vetett erős bizakodásunkat. - "Tudom már, ezt kell tennem!" Ilyenkor csendül fel Isten hangja és lesújtva ismerjük fel tudatlanságunk mélységét. Az mutatja, mennyire nem ismerjük Őt, ahogyan neki szolgálni akarunk. Ha nem az Ő Szellemében szolgálunk neki, megsebezzük Őt. Ha érte ügyvédkedünk, igényeit pedig a Sátán szellemében ferdén értelmezzük, szavaink helyesen hangzanak, de az ellenség szelleme van bennünk. "Megdorgálta őket és ezt mondta: Nem tudjátok, milyen szellem van bennetek" (Lk 9,55). Az 1Korintus 13 írja le, hogy milyen a mi Urunk Szelleme. Nem üldöztem-e Jézust azzal, hogy túlbuzgó elhatározásomban a magam módján szolgáltam neki? Ha úgy érzem: a kötelességemet teljesítettem, és mégis megsértettem Őt, akkor biztos lehetek benne, hogy nem az volt a dolgom, mert az nem az Ő szelíd, csendes Szellemét erősítette meg bennem, hanem az önelégültség szellemét. Azt képzeljük, hogy minden kellemetlen dolog kötelességünk. De mi köze van ennek Urunk Szelleméhez? "Hogy teljesítsem a Te akaratodat, ezt kedvelem, én Istenem" (Zsolt 40,9). |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése