Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ÉNEKELJ MÍG SZENVEDSZ

A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 16,25-34

25 Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. 26 Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek. 27 Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. 28 Pál azonban hangosan rákiáltott: "Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk!" 29 Erre az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; 30 majd kivezette őket, és ezt kérdezte: "Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?" 31 Ők pedig így válaszoltak: "Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!" 32 Ekkor hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak. 33 Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt. 34 Azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben.

"De éjféltájban Pál és Szilász imádkozott és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket."

(ApCsel 16,25)

Úgy látszott, hogy a két börtönlakó, aki a belső biztonsági cellába volt bezárva, semmiben nem különbözött a többi, a római magisztrátus által lakat alá helyezett fogolytól. Ruhájuk le volt tépve hátukról, és úgy tűnt, alaposan benne vannak a pácban. Lehet, hogy néhány ütéssel többet kaptak, mint szokásos. De egyébként csak foglyok voltak, a börtönőr szempontjából. "Ő pedig ... a belső börtönbe vetette őket és a lábukat kalodába zárta." Éjféltájt azonban fölöttébb világossá vált, hogy ezek a börtönlakók Jézus Krisztus követei. Börtönben mindenki hozzá van szokva a trágársághoz. Átkozódással senkit nem tudsz kihozni a sodrából. De ez a két ember elkezdett imádkozni és himnuszt énekelni Istenhez. Ez rendkívül szokatlan volt. Pál és Szilász láthatólag nem úgy gondolkodott, hogy ez az az időpont, amikor igehirdetést kell tartaniok a megtérésről és a hitről. Ehelyett imádságban és énekben fejezték ki hitüket. Ideje van a prédikálásnak és ideje van a bizonyságtételnek. "A foglyok pedig hallgatták őket." Ezek a nyomorult emberek, akik napjaikat azzal töltötték, hogy vagy a halált, vagy a szabadon bocsátást várták, felültek. Mintha fényözön tört volna be erre a félelmetes helyre. Minden bizonnyal az angyalok is énekeltek. Az imádat cselekményében az ég és a föld egyesül. Azután Isten megmozdította az ujját. Minden megremegett. A láncok letörtek, az ajtók kifordultak sarkukból. Mielőtt az éjszaka véget ért, a börtönőr és családja is imádkozott és himnuszt énekelt Istennek. És Isten angyalai a legvidámabb hallelujákat énekelték minden bizonnyal. Mi az a titok, amelyik arra készteti a keresztyéneket, hogy könnyeiken át is nevessenek és szenvedés közben is énekeljenek? A titok nem valami, hanem egy személy. A titok Jézus.