„Amikor eljött az a nap, amelyen Elkána áldozni szokott, egy-egy részt adott feleségének, Peninnának, meg mindegyik fiának és lányának. Annának is csak egy részt adott, pedig Annát nagyon szerette, de az ÚR bezárta a méhét. Vetélytársa is sokat bosszantotta őt, hogy felingerelje, mivel az ÚR bezárta a méhét. Így történt ez évről évre, valahányszor fölment az ÚR házába, így bosszantotta őt. Ő meg csak sírt, és nem evett semmit. Akkor ezt mondta neki a férje, Elkána: Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy úgy elkeseredve? Nem érek én többet neked tíz fiúnál?”

Magyarázat

Elkána vígan éli életét két feleségével és gyermekeivel. Nem szenved hiányt semmiben. Jó példát mutat családjának az istenfélelemben is. Nem érti, Anna miért nem elégedett. Hiszen mindent megad számára. Sok férj úgy gondolja, hogyha anyagi jólétet biztosít a családjának, ezzel mindent megadott számukra. A nők sokkal inkább érzelmi beállítottságúak, mint a férfiak. Anna szívfájdalma, hogy nem lehet gyermeke, csak évről évre erősödött. Férfiszemmel talán azt mondhatnánk, ez túlzott érzelgősség. Fogadjuk el az életet olyannak, amilyen. Elkána a probléma orvoslása helyett arra kéri Annát, hogy felejtse el bánatát. Anna hitte, hogy Isten segíthet rajta. Megtört szívvel állt Isten előtt, aki imáját meghallgatta. Mennyire szép lett volna, ha férj és feleség együtt állnak az Úr elé közös gyermekért imádkozva. Vedd észre társad szükségeit. Lehetsz éppen te az imatársa! Legyünk figyelmesek egymással. Ne elégedjünk meg a felszínes élettel. Mi a társad jelenlegi szívfájdalma? Vajon hogyan tudnál segíteni rajta, hogy ő is kiteljesedett életet éljen? Istennél minden lehetséges!
(Nagy Ferencz (Szilágycseh))