2017. április 24., hétfő

Reinhard Bonnke: A sikerhez vezető hét lépés 1. rész

Némelyeknek vágyaik vannak, másoknak, mint Józsuának is, céljaik. 


Izraelben egy egész nemzedék vágyakozott és halt meg vágyakozva. Kívánságuk volt, de nem volt gerincük a megvalósításához. Józsué a "vágyakat" földdé, városokká, otthonokká, és birtokokká változtatta. A hitetlen Izrael siránkozott, és meghalt a pusztában. A hívő Józsué jól élt Kánaánban, az ígéret Földjén. Amikor Isten azt mondta: "menj", Józsué még negyven év után is engedelmeskedett - az ő mehetnékje nem múlt el. Három napon belül elindult a csapat. Izrael már feladta. Számukra az ígéret földje csak elképzelés volt. Józsué valóra váltott egy 450 éves álmot. Józsué nem várt, miután Isten megbízta. Eljött a megfelelő pillanat, de Józsué számára akkoriban mindig az azonnal volt a megfelelő pillanat. Nem arról volt szó, hogy addig üssük a vasat, amíg meleg, hanem arról, hogy addig üssük a vasat, amíg meleg nem lesz. Józsué minden napot újabb alkalommá tett. Józsué negyven évig látta, hogy a győzelem megvalósulásra vár. Akkor történt meg, amikor Józsué döntött. Józsué érintésére kitárult a történelem ajtaja. Most nézzük meg a Józsué sikere mögött álló hét tényezőt, amit a Józsué Könyvének első része fejt ki. Mind a hét győzelmi tényező Józsué szívében rejlett, nem a körülményeiben. Ez a különbség, ami miatt némelyekkel megtörténik valami, másokkal viszont nem. A siker bennünk van, nem a körülményeinkben. "Szól az Úr Józsuénak - Mózes szolgájának, mondva: Mózes, az én szolgám meghalt, most azért kelj fel, menj!" Micsoda pillanat az indulásra! Temetéssel kezdődik. Az az ember, akiről azt gondolták, vezetnie kellene őket, halott. "Most menj!" Ez volt az Úr utasítása. Ha Isten azt mondta volna: "Mózes, az én szolgám halott, tehát most nem mehettek. Jobban teszitek, ha visszamentek Egyiptomba", ez természetes lett volna. Borzalmas óra volt ez. Az ilyen óra azonban általában Isten ideje. Isten kedvét leli abban, hogy végzetes órákban cselekedjen, hogy életet hozzon ki a halálból. Hát Józsué? Mózes minden idők hatszor nagyobb embere volt, hercegként nevelték, zseni volt, született vezető, szervező, író, olyan személyiség, aki úgy vitte magával Isten illatát, mint senki más a földön. Hogyan állhatott Józsué ennek az óriásnak a helyére? Azt mondja majd Izrael: "Mit gondol ez a Józsué magáról, ki ő? Hiszen csak Mózes szolgája volt! Ő vezet minket?" Mózesnek kellett volna bevezetnie őket Kánaánba, de ő nem tette meg, a nagy értelmi és szellemi képességei ellenére sem. Hogyan tudná ezt egy nála kisebb ember elvégezni? Józsué számára a válasz az volt, hogy ő meg tudja tenni ezt, azt amit Mózes nem, mert Mózes már elvégezte azt, amit Józsué sose tudott volna elvégezni. Mivel Mózes járt előtte, és elvégezte hatalmas munkáját, Józsué már el tudta foglalni a földet. Mózes mindent megtett, amit tudott. Ha Józsué nem tette volna meg az utolsó lépést Kánaán földjének az elfoglalására, hiábavalóvá tette volna Mózes munkáját. Ámen!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése