"Ezért tehát, testvéreim, akiket szeretek, és akik után vágyódom, örömöm és koronám, így maradjatok meg az Úrban, szeretteim!"( Filippi 4,1)
|
 Hogy is tud az apostol ilyen meghatóan szép, szinte túlzó szeretettel írni
lelki gyermekeiről? Ti vagytok az én örömöm, sok nyomorúságomban az a
vigasztalásom, hogy ti olyanok vagytok, amilyennek én megálmodtalak. Ti
vagytok az én koronám, sok megaláztatás között az az én dicsőségem, hogy
veletek dicsekedhetek. Mert ti megmaradtatok az Úrban, helytálltatok a
hitben, példát mutattok az életben, és én boldog vagyok, hogy mindezt
Isten Lelke az én beszédem szerint cselekedte bennetek.
Tudunk mi így beszélni a saját gyermekeinkről? Hát másokról? Hány lélek él
a földön, akikről te, testvérem, így tudnál beszélni? Ha nem, az nem az ő
hibájuk. Tudtál másokkal, a saját családod tagjaival úgy beszélni, példát
úgy mutatni, hogy ez legyen az eredménye? És képes vagy-e meglátni a
bennük nélküled is meglévő jót és szépet? És akik téged szerettek és
neveltek, tudnak-e így beszélni rólad? Milyen boldogság lenne így nézni
egymásra, ilyen szeretetközösségben élni! Nem Pál alkotta meg ezt a
közösséget, hanem maga Isten.
De Pál megtette érte a magáét. Ha mi is
megtesszük, Isten nekünk is megadja, legalább egy szűkebb körben, ugyanazt
az áldást és eredményt.
|
Istenem, köszönöm, hogy családomban szeretni tudjuk egymást. Hogy
gyermekeink továbbviszik a hitünket, hogy unokáinkat úgy tanítják
imádkozni, ahogy mi tanítottuk őket. Ha pedig mégis viták, szeretetlenség,
harag van közöttük, a Te segítségedet kérjük. Tudjuk, a mi bűneink
eredményezik azokat. Nem tudtunk elég meggyőzően tenni bizonyságot, nem
tudtunk olyan meggyőző példát adni életünk minden napján, hogy beleivódjék
a lelkükbe, hogy ne is tudjanak másképp élni és gondolkozni, csak a Te
gyermekeidként.
Szeretetet adj, Urunk, nekünk és a mieinknek, igazi krisztusi szeretetet, hogy az sugározzék tovább, egész környezetünk felé! Ámen. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése