„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk őhozzá, és meg fogjuk őt látni, amint van.” (1Jn 3:2
Nem az a dolgunk, hogy nyugodtan üljünk, és arra várjunk, hogy valami csodás esemény által a jellemünk majd megváltozik, amikor Jézus megjelenik az ég felhőiben hatalommal és nagy dicsőséggel. Nem, fiatal barátaim, mi mind megítéltetünk, és a próba itt, ebben az életben ér minket, hogy jellemet fejleszthessünk az eljövendő, halhatatlan életre.
Ne gondoljuk, hogy az önzés, a magunk nagyra becsülése és kényeztetése összeegyeztethetők Krisztus lelkületével. Olyan felelősség nyugszik minden igazán megtért férfi és nő vállán, amelyet még felbecsülni sem tudunk megfelelően. A mennyei király fiai és lányai nem vehetik át a világ elveit és útjait.
A világtól elkülönülve minden téren nehézségekbe ütközünk majd. De itt a vigasztalás számunkra: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha Ő megjelenik, hozzá hasonlatosak leszünk, mert meglátjuk Őt, amint van”.
Szavaink és tetteink által kell megmutatnunk, hogy felismertük a rajtunk nyugvó nagy felelősséget. Világosságunknak oly tisztán kell ragyognia, hogy mások láthassák: mindennapi életünkkel megdicsőítjük az Atyát, a mennyel állunk kapcsolatban és társörökösök vagyunk Jézus Krisztussal.
Az Atyával és Fiával, Jézus Krisztussal való közösség lelket nemesítő és felemelő öröm, valamint kimondhatatlan és teljes dicsőség részeseivé tesz minket. Az élelemnek, ruházatnak, rangnak és vagyonnak meglehet a maga értéke; de az Istennel való kapcsolatnak megfizethetetlen értéke van. És bár „még nem lett nyilvánvalóvá, mivé leszünk”, „amikor Krisztus, a mi életünk megjelenik”, hozzá hasonlók leszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése