János, Krisztus szeretetére gondolva így kiáltott fel: „Látjátok, micsoda szeretettel szeretett minket az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!”
Az emberek kiváltságként gondolnak arra, hogy egy királyi felséggel találkozzanak, és ezrek tesznek meg nagy távolságokat, hogy láthassanak egyet. Mennyivel nagyobb kiváltság az, hogy a Legfelségesebb fiai és leányai lehetünk! Mi is lehetne nagyobb kiváltság a számunkra, mint az, hogy belépésünk van a királyi családba?
Ahhoz, hogy Isten fiai és leányai lehessünk, el kell különülnünk a világtól. „Gyertek ki közülük és különüljetek el tőlük” – mondja az Úr- „és én atyátok leszek, ti pedig fiaim és leányaim lesztek…”
Előttünk van a menny és az élet koronája, hogy elnyerjük azt. De a jutalom csak a győztest illeti meg. Aki elnyeri a mennyet, annak az igazságosság ruhájába öltözöttnek kell lennie. „Mindenki, aki Őbenne remél, megtisztítja magát, amint Ő is tiszta”. Krisztus jellemében semmiféle visszásság nem volt. Ez kell hogy legyen a mi tapasztalatunk is. Életünket azoknak az elveknek kell irányítaniuk, melyek az Ő életét irányították.
A tökéletes áldozat által, mely a bűnös nemzetségnek adatott, azok, akik Krisztusban hisznek és Őhozzá mennek, megmenekülhetnek az örök romlástól…
Senkit se tévesszen meg az ellenség annyira, hogy úgy gondolja: Krisztus elfogadása leereszkedést jelent az ember számára, még ha oly tehetséges, képzett vagy magas rangú is. Minden emberi lénynek tisztelettel és hálával kell tekintenie a mennyre és csodálattal kiáltania: „Látjátok, micsoda szeretettel szeretett minket az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!”
(The Youth’s Instructor, September 27, 1894.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése